Szerelmes vagyok a tanáromba, aki egyébként az egyik legjobb barátom is, mit tegyek? Kicsit bonyolult.

Köszönöm szépen a válaszaitokat!

Reagálnék rájuk, bár lehet, kicsit hosszú lesz, ez esetben elnézést kérek érte!

Igen, tudom, hogy felnőtt emberek nyugodtan összejöhetnek, semmi sem tiltja. Nem is ezzel van a gond. A gond a tanár mmivoltával csak annyi, hogy kb mióta tanít engem, azóta kerültünk így közelebb egymáshoz. Régebben is tanított, akkor lettünk jó barátok aztán egy ideig csak fb-on tartottuk a kapcsolatot és most h indult megint csoportja, rögtön írt nekem, h nem akarok-e járni hozzá megint...

És igazából itt kezdődött minden el, vagy fordult rosszra.

Plusz mivel ugye csoportban tanulunk mások is vannak, nem tudok vele úgy beszélni semmiről, utána meg mindig rohan, mert nagyon sok órája van. Kb csak a fb-os beszélgetések maradtak meg, de hát úgy azért mégsem fogok belekezdeni a nagy vallomásba...

A párommal már 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk úgyhogy annyira nem könnyű kiraknom, de tény, h pl ma is elsírtam a barátnőmnek kicsit a bánatom (meg ő is nekem az övét) és céloztam már rá, hogy van más, akit szeretek, de az "és ki az?" kérdésre nem tudtam mit mondani...

De egyébként is, most ő van inkább maga alatt, mert nagyon csúnyán átverték és most azon túl, hogy vigasztalom, nem szeretnék belemenni az én érzéseim kitárgyalásába, mert félő, hogy úgy jönne ki, csak kihasználom az alkalmat, hogy most össze van törve és még jobban szeretetre vágyik, mint máskor.

Sokszor volt már egyébként, hogy órán beszélgettünk a homoszexualitásról, stb és ilyenkor mindig kijelenti, h neki nincs baja vele, sőt, szimpatizál velük, és lehet jobban járna, ha inkább a lányokkal próbálkozna. Szóval nem csak egyszer célzott rá. Meg sokszor direkt én provokálom ki ezt a témát és mindig veszi a lapot, szívesen beszél róla, elmondja a véleményét, stb, szóval sosem hárítja a kérdést, sosem mondja h jó most már elég ebből.

A másik dolog pedig, hogy együtt lakik egy lánnyal, aki elvileg csak lakótárs és barát, de azért nekem kételyeim vannak afelől, h csak ennyi volt/van köztük, mert sokszor ezzel kapcsolatban is szokott célozgatni...

Igen, arra én is gondoltam, hogy ez csak szeretethiány a részemről de azért vannak sokan akik szeretnek. Szóval úgy nincs hiányom. Max szerelem-hiányom van. Nem tudom...

Őszintén szólva már régebben is volt, hogy tetszettek nők párszor, de azért nem így, nem ennyire. Nem ébresztettek bennem ilyen intenzív és tartós érzelmeket. Magyarán szerelmet eddig nem éreztem nő iránt, csak pasi iránt.

És igen, vonzódok hozzá testileg és lelkileg egyaránt. Eddig több volt a lelki, meg igyekeztem kiszorítani a fejemből a másra irányuló gondolatokat, de ma úgy volt felöltözve, hogy hűűha. Nem vagyok az az ember, aki a külsőségek alapján ítél, de ma nem csak szép, de szexi is volt, hogy hát öhm... sikerült eléggé megbizonyosodnom róla h testileg is vonzódom hozzá. Nagyon.

Teljesen igazatok van, hogy valahogy meg kéne tudnom, ő hogy áll pontosan a témához, és aztán elmondani neki, de nem tudom, hogyan mondjam el? Hogy kezdjem és mikor? Legalább egyszer tudnánk 1-2 órát négyszemközt, komolyan (és nem neten) beszélgetni, akkor talán el tudnám neki mondani.

Igazából a legrosszabb az, hogy minden áldott nap 6 órát töltök vele egy helyiségben, nagyon közel hozzá, jó párszor megérint vagy csak becéz, és ha ez magában nem lenne még elég, közben látom rajta, hogy mennyire ki van a kapcsolata miatt,látom és tudom, hogy sírt és sajnos tudom azt is hogy hiába szemét az a pasi, ő még mindig szereti.

A sok "hidd el, rád talál a szerelem", a "találsz majd jobbat, tuti" és a "nagyon szép vagy, biztos hogy lesz valaki aki ezt értékelni fogja"-mondatok helyett legszívesebben odamennék, megcsókolnám és megmondanám, h felejtse el azt a f.szt, meg a többit is, itt vagyok én, velem legyen, mert nálam jobban senki sem szereti, és én tényleg megbecsülném és értékelném, hogy ha az "enyém" lenne.

De hát ezt nem mondhatom. Úgyhogy csak ülök, bólogatok és próbálom vigasztalni, belül meg bőgök mint egy hülye...

Kedves utolsó!

Köszönöm a válaszodat! Lehet, hogy másnak ez szép, nekem sokkal inkább fájdalmas már. Egy hónapja írtam ki ezt a kérdést, de az érzelmeim és a helyzet azóta sem változott.

Vacsorázni még nem, de ebédelni már nem egyszer voltunk és sok közös programot csináltunk. Ezek alatt sokmindent megtudtam róla, de valahogy pont azt az egy dolgot nem, hogy hogy állna ehhez a témához. Hogy állna hozzám. Mondta már nem egyszer, hogy szeret, de sajnos elég valószínű, hogy csak mint barátot...

Mindegy, eldöntöttem, nem élhetek így tovább, tennem kell valamit. Jelenleg épp azon fáradozom, hogy egy-két napot együtt tölthessünk csak mi ketten és ha akkor sem nyílik meg nekem jobban ezen a téren, akkor rászánom magam, és elmondom neki amit érzek. De nagyon félek, hogy a válasz több lesz, mint elutasító...