Mi tévő legyek? Úgy érzem nem becsülik meg az érzéseim

3 hónapja egy csodálatos dolog történt velem, mert megismerkedtem a munkahelyemen egy 22 éves nővel, akivel valahogy olyan könnyen megértjük egymást és ha együtt vagyunk szikrázik körülöttünk a levegő, vágyunk egymásra minden téren. A gond az, hogy jelenleg van barátja. Ennek ellenére nyitott felém, megismertük és megszerettük egymást. Az igazság az, hogy amikor megismertem őt, akkor a barátjával éppen rossz viszonyban volt és azt mondta nekem, hogy már csak megszokásból van vele (egyébként 3 éves a kapcsolata) és őszintén ki akar lépni a vele való együttlétből.

Ettől függetlenül ő nem ígért nekem semmit sem, mert azt mondta, hogy a megszokás ellenére még szereti a barátját és nem tudja, hogy mikor lesz képes váltani. Én ezt elfogadtam, mert bíztam benne, hogy a szerelememmel rövid időn belül sikerül bebizonyítanom, hogy érdemesebb mellettem döntenie, mert a szándékaim nagyon is komolyak és nekem is azt mondta, hogy ő is komolyan gondolná velem és boldog amikor velem van... olyan álmairól is beszélt (házasság, gyermek, család), amikről úgy gondoltam tényleg egy komoly nő tervei és persze én is erre vágynék, ráadsásul a mostani barátjának ilyen tervei nincsenek.

Az idő múlásával sajnos a helyzetem egyre rosszabb lett. Eleinte rendkívül sokat találkozgattunk, de mostanra már semmilyen közös programot nem tudunk összehozni. Fél a lebukástól, folyton ellenőrizgeti a barátja, még a telefonját is, sőt a munkahelyre is váratlanul betoppan.

Emiatt sajnos elkerülhetetlenül is előfordulnak olyan szituációk, amik nekem fájdalmat okoznak. Pl. van amikor behozza a barátja kocsival a munkahelyre és látom őket, hogy átöleli őt, megcsókolja, kimondja neki is hogy "Szeretlek" stb... Amikor telefonon beszél vele sajnos azt is hallom, hiába is próbálja meg enyhíteni a fájdalmam azzal, hogy ne halljam (kimegy mikor ő keresi...) Gyakorlatilag ilyen se veled se nélküled állapotban vannak a barátjával, ha összevesznek akkor is valahogy mindig jön a megbocsátás és ismét együtt vannak...Jelenleg is együtt vannak...Azt mondja, hogy szeret engem és nem tudja, hogy mit csináljon. Úgy érzem én már mindent megpróbáltam, hogy döntsön.Sajnos azt látom, hogy csak arra képes kimondja "szeretlek", de tenni érte nem...Az a baj, hogy hiába szeretem, ha nincs velem, akkor a hiányába már kezdek beleőrülni... Nekem nem elég már, hogy csak a munkahelyen van velem, én a jövőt akarom vele tervezgetni, de ő nem tudja mit csináljon pedig szeretné ő is... Ezért kezdem azt érezni, hogy hiába minden törekvésem, erőfeszítésem a helyzetet nem látom megváltozni semmilyen irányban... megmondtam neki is, hogy én nem kiegészítő ember akarok lenni az életében, hanem több, az első... A sürgetésemmel pedig csak bonyodalmat okozok és ilyenkor megharagszik rám, de mégis azt mondja szeret és, hogy tudja mennyire fáj ez nekem, de mégsem tesz értem semmit és arra hivatkozik, hogy tudom jól, ő nem ígért nekem semmit. Nagyon szeretem elhihetitek, de kezdek ráébredni arra, hogy így nincsenek megbecsülve az érzéseim, mert nem kapom vissza azt a szeretetet amit én adok... ezt én már nem bírom tovább.

Javasoltam neki, hogy akkor folytassuk ezt az egészet, hogy ha már letisztázta magában az érzéseit és el tudja dönteni mit is akar tőlem. De én ezt a helyzetet nem tudom elviselni...Most úgy vagyunk, hogy minenki éli az életét és csak barátilag közelítünk egymáshoz, ami nagyon nehéz...Ő úgy érzi emiatt, hogy ellököm magamtól és elveszít engem... sajnos amennyiben nem dönt, akkor ez fog történni, érzem. De nem látom benne a tenni akarást, ,nem látom azt, hogy ő akarna igazából dönteni...Én sem akarom elveszíteni, de mint mondtam így nem érzem azt, hogy visszakapnám azt, amit én adok valójában...

Erről kérek véleményt, ki mit tenne a helyemben és mi lehet az oka, hogy ennyire bizonytalan?