Mindenki megtalálja a párját? Vagy tényleg van, aki egész életére egyedül marad?

Van, aki 70 éves korában keres (és talál) párt magának - pl. mert az előző párja meghalt, és ezt addigra heverte ki.

Szerintem ne add fel - de ne is ugorj az első jelentkező karjaiba :-)

Írd meg talán részletesebben, hogy mi a probléma!

Keress, és találni fogsz.

Hát ha így állsz hozzá, hogy föladod, meg nem mész a dolgok elébe, akkor tényleg nem lesz senkid! Egy ismerősöm pont ebben a cipőben jár, mint te! Végighallgattam már annyiszor, hogy "nekem soha nem lesz egy normális pasim", vagy "nekem soha nem lesz családom" ... :((

Hát ha csak otthon gubbaszt, akkor tényleg nem lesz senkije!!! Hiába magyarázom el neki, hogy menjen el szórakozni, ismerkedni, csak ül és várja a "herceget". De azt hozzáteszem, hogy az elvárásai meg igencsak magasak!

Szóval nehogy föladd! Kitartás és majd eljön az, aki színt hoz az életedbe! Én is így voltam 21 évesen, addig nem volt egy normális pasim sem, aztán tök véletlenül egy diszkóban rátaláltam! Ennek már 4 éve és most készülünk összeköltözi és családot alapítani!

Hajrá!!!

Jajj ez a föladás! Miért? Eddig ennyire küzdöttél-küzdöttél pasiért? Rá vagy görcsölve a dologra! El vagy keseredve, szenvedsz emiatt... ez nem jó. Általában az embereknek nem a szenvedő emberek jönnek be. Lazíts már egy kicsit! Érezd jól magad! csinálj olyan dolgokat, amik érdekelnek, amit élvezel! Ne punnyadj be! Örülj magadnak, szeresd magadat! Mutasd meg a világnak, hogy te akkor is jól érzed magad, akkor is jó nő vagy, és mindenki megb?szhatja.

A jövőben a fiú, akivel összejössz majd hálát adhat az égnek, hogy őt választottad!