Teljesen bizonytalan vagyok, irreálisan látom magamat, alaptalanul rettegek, hogy a párom másban lát meg sokmindent, ami bennem nincs. Mit tudnék kezdeni, hogyan tegyem rendbe a lelkemet?

20 éves lány vagyok, és az a legviccesebb az egészben, hogy átlagban szépnek, csinosnak mondanak. A belső értékeimben nem kételkedem, tudom hogy mi a fontos, tudok szeretni, megbecsülöm a családot, barátságot, szerelmet.

Amióta barátom van, mindenkit szebbnek, jobbnak látok mint amilyen én vagyok. Rettegek, hogy a párom meg fog változni és csalódni fogok benne. Mindig előjön ez az érzés, hogy milyen rossz lenne csalódni benne.

Lassan két éve vagyunk együtt, rendes fiú, nagyon ragaszkodó és tényleg szeret. Semmi jel arra, hogy gond lenne. Mikor együtt vagyunk, akkor nem is kételkedem soha, csak sajnos messze vagyunk egymástól, 2-3 hetente tudunk találkozni pár napra. Úgy érzem hogy versenyeznem kell más lányokkal külsőben, hogy ne lássa a párom, hogy szebbek, csinosabbak mint én.

Már olyan szinten van bennem ez az egész, hogy szinte minden lányt megnézek, hogy vajon mi fogná meg benne a páromat.

Nem a barátomban van a hiba, hanem bennem. Ő mindig mondja, hogy nagyon tetszem neki, mondja hogy mit talál jónak bennem, hogy mennyire hozzá passzolok és boldog velem.

Mondta, hogy ő soha nem volt az a gülü szemmel bámészkodós fajta, kapcsolatra egy kedves, helyes lányt akart, neki más az értékrendje.

Ő azt mondja, azért alakulhatott ki bennem ez a kisebbrendűség-érzés, mert látom a tv-ben, újságokban, interneten, hogy a mai világban ki számít "jó nőnek", és ez viselhetett meg. Azóta kicsit jobban vagyok, mióta mondta, hogy nézzem meg smink nélkül ezeket a nőket, megnéztem, és valóban hétköznapiak.

Mit gondoltok, mit kéne tennem? Vennem kéne egy nagy levegőt, leírni a jó tulajdonságaimat, és eldönteni, hogy elfelejtem ezeket a dolgokat, amiktől most félek? Szinte betegre aggódom magamat azon, hogy a párom egyszer csak megváltozik, és ki kell ábránduljak belőle.

Már annyiszor terveztem, hogy szépen egy este mindent átgondolok, letisztázom magamban, hogy örülni kell az egészségnek, annak, hogy elfogadható a külsőm (a fiúk visszajelzései alapján több is), és hogy ha szeret a párom, akkor senkivel nem kell versenyeznem, mert én vagyok neki a legkedvesebb, de mégis időről időre visszajönnek ezek az érzések...

Egyszerűen nem tudok kikerülni ebből a mókuskerékből. Minden nap ez van, hogy a tv-szobában sétálva meglátom, hogy modellek fotózkodnak, és elszorul a szívem, gombóc van a torkomban, mert egyből az jut eszembe, hogy biztosan látja a párom, és mivel nem hülye, se nem vak, látja hogy szebb mint én, jobb a melle, feneke, stb...Mit tegyek? Én már nagyon kivagyok.

20/l