Biztosak vagytok abban, hogy párotok szeret Titeket, még ha azt nem is tudja/akarja/szokta kimutatni?

Nálunk minden oké, igen, szeret/jük egymást.

De gondolom nem az ilyen válaszokra vagy kíváncsi.:)

CSak azokéra, ahol gond van.:(

Pedig nálunk épp nincs rend, teli van a szoba játékkal, tegnap este nem pakoltam el, mást csináltunk.:)

2. vagyok

Így már megint más a helyzet! Ahogy mondtam még nincs gyerekem, de el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet olyankor lépni, mikor a kicsi érdekeit is figyelembe kell venni. Én úgy gondolom, hogy ha nem lehet vele beszélni, akkor nem sok esély van a javításra. Lehet ezt neki is el kellene mondani, hogy ha nem hajlandó beszélgetni, akkor nem tudjátok megoldani a problémákat. Jajj te szegény, most még az én szívem is összeszorult!:( Én csak a saját szüleimből tudok kiindulni. Ők nagyon rossz házasságban éltek amióta az eszemet tudom, nem is emlékszem olyanra, mikor szerették egymást. Kiskoromban még nem volt vészes a helyzet, mert ahogy ti is, ők is el voltak egymás mellett, de ahogy nőttem egyre rosszabb lett. 12 éves koromra egyre durvább veszekedések voltak, aminek következtében sosem akartam hazamenni a suliból. Az osztályfőnököm csak nyavalyásnak hívott, mert folyton volt valami bajom, amit igazából csak kitaláltam, hogy még maradhassak a suliban. Anyukám teljesen depressziós lett, öngyilkosságot is megkísérelt, miközben apánkat alig láttuk. Kívülre persze apánk azt mutatta, hogy minden rendben van és így senki sem értette anyát, hogy miért panaszkodik, miközben mindenünk megvan. Mint utólag kiderült apánk eljárt csajozni, gyakran örömlányokhoz is, amitől anyának még gyakran nemi betegségei is lettek. Aztán mikor a húgom 13 én 17 évesek voltunk anya összeszedte minden bátorságát és kimondta, hogy el akar válni. Ezért én nagyon tiszteltem, mert egyébként rettegtünk apánktól, mert bár egy-két pofont leszámítva (amitől mellesleg bepisiltem, mikor kaptam) sosem bántott minket, csak rettenetes lelki terrorban éltünk. A válás maga volt a pokol, remegve ültünk esténként a szobámban hárman és előfordult, hogy annyira sírtunk és remegtünk tesómmal, hogy anya már adott nekünk egy-egy fél szem nyugtatót, hogy tudjunk aludni. Nem mertük anyát egyedül hagyni, mert féltük, hogy apa megveri. Nem is emlékszem, hogy hogy kerültünk nagyimhoz, de még utána is folytatódott a lelki terror. Apa smsekben üzent anyának, hogy várni fogja a munkahelyénél és megveri/megvereti. Akkor javult a helyzet, amikor nagy rettegve megint elkezdtünk találkozni apával, aztán pedig lett egy barátnője, aki mellett most ideiglenesen lenyugodott, de tartunk tőle, hogy meddig tart ez az állapot.

Anya teljesen tönkrement a válásba, rettenetesen lefogyott és 1 év alatt 5 évet öregedett. Csak úgy tudta átvészelni, hogy talált egy társat magának, aki mindig mellette áll és támogatja (vele együtt minket is, pedig neki is 2 gyereke van) és mint utólag kiderült, aki már megvolt 3-4 évvel a válás előtt.:) Én nagyon hálás vagyok neki, mert ha ő nem lett volna, akkor ki tudja mi lett volna anyával, pedig az egyik legjobb ember, akit ismerek! Azóta, ha szóba kerül a dolog mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy csak azt sajnáljuk mindannyian, hogy anya nem vált el hamarabb.:(

Ezt csak azért írtam le, hogy a gyerek szemszögéből is lásd egy rossz házasság következményeit. Nem feltétlenül fog idáig fajulni a dolog köztetek, de nem tudhatod mit hoz a jövő. Én ezekből kiindulva mindig azt mondom, hogy egy gyerek nem lehet ürügy arra, hogy 2 ember együtt maradjon, mert lehet sokkal rosszabbat tesznek ezzel a gyereknek, mintha elválnának. Bár még kicsi gyerekről van szó, de amennyire lehet mindenbe bele kell vonni, ha válásra kerül a sor és mindent elmagyarázni, hogy mi miért történik és akkor talán nem fogja annyira megviselni. Az apjától pedig nem kell elszakítani azért, mert ti már nem vagytok együtt! Ha az apja szereti, akkor még jobb is lehet a kapcsolatuk. Mi a válás után sokkal több időt töltöttünk apánkkal, mint előtte...

Bocsi, hogy hosszú lett, csak ezt mindenképpen le akartam írni, hátha le tudsz szűrni belőle valamit!:) Sok sikert!