Már lehet hogy nem vagyok normális? Vagy mi bajom van?

Erősebben, mélyebben éled meg ezt a helyzetet, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagy normális, csupán lelkileg érzékenyebb :) Ha a barátaiddal nem tudod megbeszélni, akkor fordulj pszichológushoz! Tényleg...Nekem is volt már valami hasonló, és nekem is egy éve. Nehéz, de feledni kell, és még nekem sem sikerült. Az rossz módszer, hogy rá kell erőltetned magad másra, az nem jött be se Neked, se nekem. Ami szükséges: az IDŐ. Az begyógyítja a sebeket. Van, akinek 1 hét, 1 hónap (az átlag); de vannak, akiknek évek kellenek ehhez. Engem egy pár nagyon elrettentő példa segített, pl. Vajda János is több 10 éven keresztül volt reménytelenül szerelmes egy nőbe, és ez megrontotta a házasságát is. Nem akarok így járni, és Neked sem kívánok hasonlókat.

Ami azt illeti, nem hiszem, hogy valaha visszajönne a szerelmed. Sajnálom, ki kellett mondanom, és nem vagyok képes hazudni Neked erről. És ezt azért nem vagy képes belül elfogadni, mert Te még mindig szereted őt. Ezt mutatja a viselkedésed, a reakciód, az álmaid. Benne látod a boldogságod forrását. De ő szakított Veled, ezt ne feledd el! Attól, hogy Te minden nap rá gondolsz, nem fogja őt senki sem visszahozni Neked! Akármilyen mélyen is szenvedsz, ezt senki nem fogja visszafizetni! Se Neked, se nekem, se senki másnak. A tény, hogy nem jön vissza! Én nekem sem fog :'(

Tényleg kérj segítséget! Mert ha nekem sincsenek ott mellettem a barátaim, már biztos depressziós lennék! És tényleg, remélem, nem haragszol. De rosszabb volna, ha mindenki hitegetni (mint engem), hamis vágyakba ringatnád magad, hogy majd tényleg eljön! Közben meg nem. Az a csalódottság utána, hogy már a barátaidra sem számíthatsz...nem kívánom.

17/L