Miért nem találkozunk annyit, mint a kapcsolat elején?

2 hónapja vagyunk együtt, 25 év felettiek vagyunk. Az első hetekben minden nap szaladt a barátom, hogy látni akar, akár 1 órákra is összefutottunk. Most, hogy új albiba költözött, és gyakorlatilag 10 percre lakik a munkahelyemtől, fele annyit nem találkozunk mint azelőtt. A barátaival közelebbi lett a kapcsolata, mert mindenki segíteni szeretne neki berendezkedni, örülök is, hogy nem hanyagolja őket miattam, de közben engem hanyagol. Nem bánom, hogy nem találkozunk minden nap, csak rosszul esik, hogy ott vagyunk egymástól 2 sarokra, és nem futunk össze. Esélyem nincs mondani, hogy találkozzunk, mert rögtön hárít, hogy megyek, pihenek, baráttal találkozok, stb.

Elmúlt a kezdeti fellángolás? Ilyen hamar?

Nem akarok vele erről beszélni, mert nem akarok balhézni. Lehet neki ez így a természetes, én meg nem akarom, hogy bekorlátozzuk egymást. Csak eleinte minden nap tudott rám szakítani időt, most meg napokig nem, és ez bántó.

Nekem is meg van a magam köre, elfoglalom magamat, de így olyan kiábrándító. Mikor találkozunk, fáradt, nyomott, és kevésbé felszabadult. De jobban kimutatja az érzelmeit, mint én. És nagy boldog, hogy remek a kapcsolatunk. Hát én unatkozok, olyan mintha fél éve együtt lennénk, és unnánk egymást, meg kerülnénk.

Valaki valami jótanács? Vagy más hogy csinálja?