Ti hogyan élnétek meg egy ilyen esetet? Hosszú sztori, nem fake, és troll/bunkó válaszokat nem kérnék.

Még egyszer összel iskolai kirándulásra mentünk külföldre, 1 napra.

Osztályomból talán 6-an jöttek, köztük Ő.

Akkor az a csaj tetszett,aki amúgy osztálytársam, és habár nem mertem felé közeledni (legalábbis suliban nem), azért nagyon tetszett.

Még voltak is olyan dolgok amik miatt úgy gondoltam, hogy talán, egy kis fikarcnyi esélyem lehet nála..

Amúgy én egy átlagos srác vagyok, most 14 éves,8. oszályos , nem stréber/pedálozós gyerek, átlag testalkatú, átlag (bár a mai "bmx, leiszom magam, coronita, stb" átlaghoz képest lehet különcnek számítok...)

A sztori ott tart, megyünk buszon, (elég hülyén ültünk le, mivel mindenki más időpontban érkezett a buszhoz, így csak 1 haverom volt a közelben, Ő, és a csaj barátnője.

A többiek a másik osztályból lévő "menőgyerekek", illetve az alsóbb osztályosok.).

Megyünk a buszon, kitalálja egyik gyerek, hogy felelsz vagy merszezzünk. OK. beállok kicsivel azután hogy elkezdték. Nem kerültem sorra, de nem ez a lényeg. A legtöbbször az volt a feladat, hogy puszild meg őt vagy őt, dobj meg valakit, különböző hülyeségek. Aztán a csajra fordult a mutató, és egyik gyerek másik osztályból észrevette, hogy én még nem nagyon tudtam aktívkodni a játékban, ezért azt adta a csajnak feladatul, hogy adjon nekem egy puszit. Már kezdtem örülni, amikor így kb 5-10 másodperc után a csaj azt mondta: hogy ő inkább neki akar puszit adni. Na most: Az a gyerek, akiről beszélt egy: gazdag, gyökér, barnás bőrszínű (ez nem lenne érdekes, de viselkedésén is látszott), bunkó, keresztbe álló fogú, "menőgyerek" volt a másik osztályból.

Ok, akkor ezt így lerendezték, aztán úgy szépen lassan leléptem, vissza a helyemre. Azt nem kell mondanom, hogy onnantól nekem utazás kb. olyan volt, mint egy fegyencjárat...

Közben haverom valahova beült telefonozni, nálam meg egy mp4 volt össz, amit hihetetlen szerencsésen elfelejtettem feltölteni elöző nap, tehát kb. 1 órára volt elég (6 óra volt az út oda vissza)

Na most, a világ összedölt bennem itthon, úgy voltam vele, hogy lesz@rok mindenkit, mindent. (azért emos nem lettem, az nem férne az agyamba)

Aztán jött az, hogy minden kis hülyeségen megüzköztem, és amíg addig nyugodtan mondhattak bármit másik csajok, addig most ez felhúzott, és nem szóltam semmit, csak gondolkoztam tovább azon, hogy milyen kedves velem mindenki.

Aztán, volt egy lány, aki kedves volt velem, a másik csajokkal (osztályból), nagyrészt elromlott kapcsolatom, csúnya szájkaraték voltak. Aztán ez a lány pár hónap alatt rászokott cigire, ma már napi 1 doboz meg se kottyan neki. Eleinte úgy voltam ezzel a lánnyal, hogy végre egy kedves, szép csaj, de nem akarom őt is elveszteni, friendzonoltam...aztán mikor késöbb megtetszett, már ott is maradtam. Vagy csak nem mertem lépni. Nem tudom. Aztán december körül a csaj kezdett nagyon megváltozni, kocsmába járt, új "barátai" lettek, egyre többet szívott, stb. vele is kezdett elromlani a kapcsolatom. Aztán egyszer kiakasztott, mert elvesztettem kutyámat is (pont karácsony elött egy nappal, csak hogy jó legyen (y), és ezt kb. úgy értékelte, hogy hisztizem, szóval ővele nagyon összevesztünk, de akkor már akik addig pártolták, ők is ottthagyták, csak az új barátai voltak ott neki.

Aztán hirtelen úgy éreztem, hogy rendbe jöttem. Minden jó volt, tehát az a "depis kor" lezárult.

Most (lassan 5 hónap után), újra Ő tetszik. Ő, aki azelött az út elött tetszett. Egyre többet beszélek vele sulin kivül (sulin belül nem túl beszédes), volt is egy olyan érzésem, hogy talán szimpatikusnak tart, mert valahogy szokatlanul sokat dumáltunk, meg ilyenek. Aztán szóba került ez az út (habár ezt a sérelmemet nem mondtam el neki), és kiderült arra sem emlékszik, hogy énis ott voltam..

Meg elejtett mondatokból kiderült, hogy szó sincs arról, hogy szimpatikusnak találna, csak éppen unatkozott, vagy nem tudom miért. De nem érdekel a dolog, mert igaz, hogy lassan ötödszörre forgat kést a szívemben (mert azért ez az eset, mondhat bárki bármit, szerintem eléggé sz@r érzés.), de valamiért mégis ő tetszik. Talán mert kedves, és nem olyan mint a többi lány, hogy feltűnősködik.

Igazából...ez ilyen naplószerűre sikeredett, de mai napig nem mondtam el senkinek, hogy ez történt, és valakinek le akartam legalább írni. Ti mit szóltok ehhez? Mert az oké, hogy már túléptem rajta, de azért az emléke meg fog maradni sokáig az biztos...

És aki azt mondja, hogy ennyi idősen még homokozott, vagy legózott, annak csak azt tudom kívánni, hogy vele ne menjenek ennyire sz@rul a dolgok közel fél évig. :)