Az ember tűr és elnéz egy darabig, de ez már normális? Mit tanácsoltok?

A párommal ma nagyon csúnyán össze kaptam. Mondtam neki, hogy aki számomra a legfontosabb azzal töltök és beszélek a legkevesebbet.

Az ok: Legalább 3 hónapja azt játszuk, hogy heti egy alkalmat találkozunk,együtt alszunk és kb 10 percet beszélünk összesen telefonon(naponta).

Kezdem sérelmezni, mert úgye a környezetem is hallgathatom, hogy csak "arra kellesz neki" és csak a munkára fogja, csak akkor találkozik veled, ha unatkozik.

Hallom, hogy dolgozik és hiszek is neki, de kezdnem megunni és úgy dönteni, hogy akkor legyen együtt a munkájával.

Én is dolgozom. Reggel 8tól este 5-ig, tehát nem unatkozom.

De nem kell megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között?