Miért nem küzdenek az emberek azért, akit meg akarnak ismerni? Miért nem kitartóak?

Kezdjük ott, hogy a mai világban ez a 90' körül született generáció már javarészt nem akar komoly kapcsolatot, csak szexet, ahhoz pedig nem kell felesleges köröket futni. Valahogyan már nem úgy tekintenek az emberek a másikra, hogy ő a társam/párom/szerelmem, hanem úgy, mint egy csaj vagy pasi a sok közül. Persze vannak kivételek (pl én is), de a korosztályomnál én ezt tapasztalom.

Mivel nem merik érzelmileg odaadni magukat a másiknak, így nem is akarnak nagy energiát fektetni a kapcsolataikba.

egy kis ízelítő:

megkérdeztem 1 kérdezőt, h miért lett elege a csajozásból .

Nagyon változó. Kaptam hideget, meleget egyaránt. Volt, akihez leültünk haverokkal, eldumálgattunk órkáat is, volt, akivel jó, ha néhány mondatot beszéltünk, volt, aki meg menekülőre vette az irányt. Utcán inkább buszmegállóban érdemes, ott kevesebb esély van, hogy elfut a lány, legfeljebb, ha jön a busza, akkor tud gyorsan lelépni. :D

Haverom egyszer úgy járt, hogy épp leszólította a csajt és már jött is a busza, úgyhogy megúszta a csaj. Én inkább bevásárlóközpontokban értem el sikereket vagy a parkban, ahol ültek a lányok, de volt, hogy spontán kikísértem egy lányt a buszhoz és megköszönte, illetve megadta a facebook elérhetőségét.

Az értelmesebb, szebb lányokkal egész jól el lehet dumálgatni, de ugye ők már foglaltak és nem csak mondták láttam a közös fotókat neten a barátjukkal. Persze biztos van, aki csak kamuzik, mert akik egyből ezzel jönnek, hogy van barátjuk és így akarnak lekoptatni, azok nem feltétlen mondanak igazat. Ez a lány is, majdnem elfelejtette megemlíteni, hogy van barátja. EGyik haverom meg úgy járt, hogy a csaj elfelejtette elmondani, hogy neki már van egy két éves kapcsolata és haver nagyot nézett mikor meglátta otton a fészén, hogy kapcsolatban van egy sráccal.

Volt olyan, hogy két haverommal szólítottunk le három csaj akik ültek a plázában. Eldumálgattunk számcsere is megvolt, azátn mikor hazaértünk kinyögte a csaj, hogy csak szánalmamból adta a meg a számát, na szép. Mi meg áldoztunk majdnem három órát, addig beszélgettünk ott a plázában.

Szerintem sokan vannak kitartóak annyira, hogy megismerjék a másikat, meg esetleg küzdeni is, de van, hogy már nincs igazán értelme küzdeni. Én például egy félénk gyerek vagyok, de még én is képes vagyok találkozgatni, kezdeményezni annál, akit szeretnék közelebről megismerni. Kértem már randevút is lánytól, akivel beszélgettünk már egy ideje a suliban, úgy klasszikus módon, nem csak odalökve valamit pofakönyvön. Olyan is volt már, hogy 8 órákat utaztam egy lányért, mert látni akartam. De amikor egy lány egyértelműen felmutatja a piros lámpát, nincs értelme tovább küzdeni, mert az tényleg szánalmas. Olyan lány is volt, aki rosszallóan is nézett rám, amiért megtetszett nekem.

Tehát én nem tartom magam küzdésképtelennek, ennek ellenére még sosem volt senkim, úgyhogy akik nálam magabiztosabbak, gondolom biztosan még küzdősebbek nálam. Biztos van alapja annak, amit mondasz, de ha nem a romantikus filmek torz világához méred a küzdés fogalmát, akkor szerintem nincsenek nagy bajok.

F/23