Ez most már a végét jelenti a kapcsolatnak, ami igazán el se kezdődhetett? Mit gondoltok? Részletek lenn!

A barátommal tavaly nyáron ismerkedtünk meg és jöttünk össze. Nagyon egymásba habarodtunk, az a nyár nagy boldogságban telt. Soha ennyire szerelmesnek nem éreztem magam akkor, és ez állítólag fordítva is igaz volt. Nehéz volt mivel nekem akkora már egy leszervezett utam volt Angliába egy teljes évre, amit nem mondhattam vissza. A barátom azt mondta, hogy kibírja bármi is lesz várni fog rám. Kinn intereten tartottuk a kapcsolatot.Nagyon szenvedtünk egymás hiányától.

Karácsonyra hazajöttem, akkor még viszonylag rendben mentek a dolgot. Aztán visszamentem, de már olyan február környékén egyre többet veszekedtünk. Mérges volt ha vmi miatt késtem a megbeszélt netrandiról. Akkor már barátokat is szereztem, féltékenykedett rájuk, hogy őket előbre helyezem, mint őt stb. Nekem ez kezdett az agyamra menni.Ráadásul már az utolsó hónapokban nem akartam folyton a net elött ülni, mert azért elég sok szabadidőmet elvette ez. Megbeszéltük, hogy a hazajövetelem elötti egy hónapban nem kommunikálunk, aztán majd ha hazajövök újra kezdünk mindent.

Már egy hónapja, hogy itthon vagyok. Találkoztunk, megbeszéltünk sokmindent és újult erővel belevettettük magunkat a kapcsolatba. Sajnos már nem olyan, mint régen. A barátom már nem olyan szenvedélyes, nem érzem azt a fajta szeretet amit tavaly nyáron éreztem. Sokszor figyelmetlen, sőt néha kifejezetten arrogáns velem. Panaszkodik erre-arra. Nem vagyok jó így, nem vagyok jó úgy. Mintha csalódott volna bennem. Rákérdeztem, hogy mi ez, de csak azt a választ kaptam, hogy egyszerűen ez a távollét viselte meg.

Mi történhetet? Vajon a szerelme kopott meg? Borzasztóan érzem magam, mert én még mindig nagyon szeretem a sok veszekedés ellenére is. Nagyon fájna, ha elveszíteném őt, főleg azért mert úgy igazán csak 2 és fél hónapig tudtunk eggyütt lenni a kiutazásom elött.

Mit gondoltok erről? Én 22/l ő 20/f

Előre is köszönöm ha elolvastad! és a válaszokat is!