Ha voltál már hűtlen, hogyan élted át a helyzet lelki részét?

Voltam. Gólyatáborban holtrészegen lesmároltam egy csajt. A tábor végén kocsival jöttek értem, mert pont az utánra volt beidőzítve az összeköltözés. A kocsiban apám, az akkori barátnőm, meg az anyja. Természetesen nem mondtam el. Számomra semmit nem jelentett az eset, csoda, hogy egyáltalán emlékszem rá, neki meg csak fölösleges fájdalmat okoztam volna. Szenvedni szenvedtem helyette is.

Utána 1-2 hónapig egy alávaló mocskos szemétládának tartottam magam, aki nem érdemli meg, hogy vele legyen. Kb. bármelyik másodpercben el tudtam volna magam sírni. Utáltam magam amiért titkolózom és átverem. Minden nap vagy százszor megfogadtam, hogy ilyet soha többet, senkivel.

Pár hónap múlva aztán ez kikopott belőlem, ahogy halványult az emlék. Idővel jelentőségét vesztette, ahogy egyre jobban beláttam, hogy jól tettem, hogy nem mondtam el.