Nálatok hogyan telnek a "szürke hétköznapok"?

Mi nem élünk együtt, de van, hogy 2-3 hetet együtt töltünk, ha nekem szünet van.

Akkor így telik egy átlagos nap:

hazaér a melóból, leül a gép el, megnéi a szokásos dolgait, addig én az ölében fekszem, közben meséli milyen napja volt. Berakunk valami filmet, eszünk. Szerelmeskedünk, aztán pihi. Általában mire hazaér baromi fáradt, úgyhogy alszunk 1-2 órát, aztán 9körül felkelünk, eszünk, filmet nézünk, szerelmeskedünk, beszélgetünk, aztán összebújva elalszunk. Hiába van mindig ugyanez, engem boldoggá tesz, hogy vele lehetek. Persze fogalmam sincs, hogy mi lesz majd, ha már évek óta együtt élünk, egyelőre nekem így jó.

Persze ha jó idő van, és nem fáradt, akkor megyünk sétálni, boltba, fagyizni, mekizni, vagy valahol romantikázni:)

Még mindig az első vagyok: szoktunk pókerezni is, vagy valamilyen kártyajátékot játszani, társasjátékozni, imádom, hogy nem bír veszíteni:)

Bár én elég sokat gondolkodom az "élet nagy dolgain", ezért annyit beszélek, hogy csak na. Így rengeteget beszélgetünk mindenféléről.

Azt kihagytam, hogy az ebédet az édesanyja főzi, de a vacsit pl közösen szoktuk magunknak megcsinálni.

Néha meg csak úgy meglep egy pohár kakaóval, amit imádok:)

Sosem szürkén :) Reggel együtt járunk el futni, bár nem tagadom, hogy a futás helyett szoktunk más izmokat is megmozgató sportágat űzni (a szexre gondoltam). Lendületesen kezdjük a napot (:

Naponta egyszer minimum szeretkezünk.

Utána megyünk dolgozni, vagy tanulni, mikor melyik, nyilván ezt külön.

Ha nem lennénk hullafáradtak, képesek lennénk minden este hajnalig beszélgetni, filmet nézni, elég gyakran megyünk át hétköznap is a barátokhoz, vagy jönnek ők hozzánk, akkor pókerezni, de ő reggeltől estig dolgozik, zongorázni és kick boxolni jár, én egyetemista vagyok, besegítek náluk a cégnél, balettozom és lovagolok.

Hangszeren csak úgy lehet játszani, ha az ember naponta gyakorol, én nem titkoltan imádok mellette ülni és hallgatni, vagy táncolni rá, nagyon különleges kapcsolatot alakít ki kettőnk között.

Általában egy és kettő között kerülünk ágyba, aztán az, hogy a lepedőakrobatika meddig húzódik, sosem mértem.

Nem tudnám megmondani mennyit foglalkozunk egymáshoz, mert tény, hogy naponta többször is megcsókol, vagy végigsimít a hajamon, de szerintem elég ha azt mondom, sosem elég belőle.

Ő huszonöt én huszonhárom vagyok. Öt éve vagyunk együtt, tizennégy évesen ismertük meg egymást, mikor gimnáziumba mentem. Egy baráti társaságban voltunk, de az első évben nem beszélgettünk, elég zavaros volt az az évem, nagyjából senkire nem figyeltem.

Elég bonyolult történet, a lényeg az, hogy végül ő kísért a szalagtűzőbulimra összejöttünk és azóta is együtt vagyunk. Ez öt éve volt.

Hogy miről beszélgetünk? Nem túlzok, ha azt mondom, mindenről. Közöttünk nincsen tabu-téma, mindenről tud, még arról is, ha valakit kicsit jobban megnézek az utcán. Ez fordítva is így van. Szeretjük a filmeket, a könyveket, azokról nagyon gyakran beszélünk, a munkáról, a suliról, a hobbijainkról, az emberekről, tényleg mindenről.

Az, hogy még nem találkoztál senkivel, nem hiszem, hogy aggodalomra adna okot, igyekezd élvezni, hogy egyedül vagy és bármit megtehetsz. Szeresd azt, hogy szingli vagy, ha jól érzed magad a bőrödben mások jól fogják érezni magukat a társaságodban.

:)