Vajon csak kalandra vágyna és visszajön? Én lennék a naiv?

Ne haragudj,ha kicsit durva leszek, de ettol falra tudok maszni...

A parod ELHAGYOTT, most massal van. Porig alazott, ott hagyta a sajat gyerekeit, es te meg abban remenykedsz, hogy szeret? Szerinted szeret?

18eves vagyok, es folyamatosan ezt csinaljak korulottem a lanyok. 'Igaz, hogy elhagyott, meg ugy beszel velem, mintha a seggebol rangatott volna elo, de szeret, csak nem meri bevallni'. NEM, nem szeret. A ferfiak nem igy mukodnek, nem 'taktikaznak, hogy erdekesebbnek tunjenek.

Szerintem ne remenykedj. Igen, lehet, hogy visszamegy hozzad, es akkor megnyered a szamar szerepet, hisz csak akkor kellesz neki, amikor nincs mas.

Én nem fogok neked tanácsot adni. Felesleges.

Lesz egy szép nap (neked annyira nem szép), amikor vágyaid beteljesülnek (időre), aztán jön a pokol megint. De a reményeid megvannak amik életben tartják a "szereteted". Aztán egyszer a poklot is megfogod unni. Érezni fogod, hogy nem jó mellette. Azt érzed, hogy a fiatalságod elbäsztad a semmiért, és csak porontyot tudsz felmutatni ami szép volt. A fájdalom, a felismerés, hogy te csak moslékos vödör vagy (mert magadtól jössz rá erre, nem mi fogjuk ezt megmondani) és ebben a szörnyű kínban megszületsz te mint a főnix hamvaiból, és akkor majd tudod mit kell tenned nélkülünk is.

Én pedig arra kérem a tisztel válaszadókat, hogy ne válaszoljanak. Felesleges. Hagyják szenvedni a nőt. Ez bármily kegyetlen is a javára fog válni. Ezt a kálváriát már egy ismerősömmel végig jártam és azóta tudom, hogy vannak emberek, akiknek kötelezően végig kell járniuk a pokol legmélyebb bugyrát is, hogy aztán szülessen egy önálló személyiség, aki meri vállalni a felelősséget magáért. De amíg ez nem következik be, amíg csak a pokol kapujáig jutott el, addig mindig marad az "én mindent megtettem", a "van remény", a "talán újra együtt"...

Szóval kérek mindenkit, hagyja a kérdezőt, ez az ő élete, az ő története és a pokla. Minél előbb végig járja a reménytől vezérelve annál gyorsabban túljut rajta. De így sajnos senki nem tud rajta segíteni. Mert nincs szüksége rá. Nem tud élni vele.

Köszönöm.

Először is egy nőnek legyen már egy minimális büszkesége. Ne add lejjebb, mert az már megaláztatás.

A másik,h szerintem,h mindenkinek jár egy esély, hátha megváltozik, de még 1 esély, meg még 1 esély..stb..

Ez csak ördögi kör, s szenvedés...

Legyen már önkritikád, s tudd mondani azt,h " állj , ne tovább". Ne akard,h kihasználjanak, vagy hülyének nézzenek, legyen már tartásod!!

Az orránál fogva veszed, s te még észre se veszed..

Sajnos az önámítás csapdájába estél, jó lenne kimászni belőle, míg nem lesz késő...