Távkapcsolat, működhet? 20 éves fiú vagyok, neten keresztül megismerkedtem egy szintén 20 éves lánnyal.

Igazából így,hogy neten ismerkedtetek meg,nem tudom hogy működne-e.Ha azt nézzük,hogy személyesen még nem is ismeritek egymást,és csak nagyon ritkán tudtok találkozni...

Viszont ha szerelmesek vagytok egymásba,akkor semmi sem lehetetlen.De próbálj meg minél többet találkozni vele akkor.Ha azt nézzük,1 év múlva az én párom is elmegy fősulira,köztünk is kb. ennyi km lesz.Mondjuk az nem ugyanaz,mert 1 éve már együttvagyunk.Mi is csak hétvégente tudunk majd találkozni.:(

De ha szeretnéd a kapcsolatot,akkor ülj fel egy buszra/vonatra,és menj el hozzá hétvégente,vagy amikor ráértek.Én drukkolok!:)

Szia!

Én a párommal több mint 1 éve vagyok együtt és több mint 200 km van köztünk. Mind a kettönk hozz áldozatokat, és így tökéletesen müködik minden. Boldogok vagyunk egymással és szeretjük egymást.

Mondjuk a történethez hozzá tartozik, hogy már 4 évvel ezelött együtt voltunk 1 évig de akkor még fiatalok voltunk egy távkapcsolathoz és szakítottunk.

Most már minda ketten komolyodtunk és így most minden tökéletes.

Ja majd elfelejtettem én 25 éves fiú vagyok a barátnőm pedig 24.

Én azt mondom, ha tényleg öszinte érzelmek lesznek köztetek akkor próbáljátok meg.

A mi példánkból láthatjátok, hogy müködhet.

Én már több mint fél éve vagyok távkapcsolatban, köztünk 100 km van. Mi is neten keresztül ismerkedtünk meg. Én 17 a fiú pedig 16 éves, és emiatt eleinte problémát okozott hogy találkozzunk, mert egyikünket sem akartak a szüleink még elengedni ilyen messzire. Nektek ebből a szempontból talán már jobb, mivel a szülők már annyira csak nem szólnak bele a dologba. :) A távkapcsolat előnyei azonban elég csekély mértékűek és édeskevés vígaszt nyújtanak akkor, amikor szükséged lenne a másikra de nem lehetsz vele (vagy más egyéb hátrányát éli át az ember). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne próbáljátok meg, csak azért át kell gondolnotok mielőtt komolyabban belekezdtek, hogy tudjátok-e ezt vállalni, mert ha már elmélyültetek a dologban akkor sokkal nehezebb szembesülni vele (tapasztalat). Én hitegettem magam, hogy nem baj majd megoldjuk de már tudom, hogy ez nem nagyon megoldható dolog. De a szerelem és a kitartás elég erőt tud adni. :) Ez azonban, mint ahogy egy korábbi válaszoló is írta, egyénfüggő. Kinek mekkora az akaratereje, mennyi benne a tartás és mennyire ragaszkodik a kapcsolat megtartásához. Ettől függ az egész. :)

Én azt tudom tanácsolni, hogy próbáljatok meg megoldani pár találkozót és azután gondolkodjatok el ezeken, és hogy hogyan tovább. Amíg még nem is ismeritek személyesen egymást, addig még max csak beszélni lehet róla, de döntést hozni nem.

Egy távkapcsolat az ember személyiségére is pozitív hatású tud lenni. Sokkal jobban megtanulod értékelni a jó dologkat. :) És ebbe nem csak a kapcsolaton belüli dolgok tartoznak bele. És vannak akik azt mondják, hogy a távkapcsolatok nem életképesek. Én ezt hülyeségnek tartom. Erre is azt lehet mondani, hogy egyénfüggő.

Röviden és tömören összefogalalva: találkozzatok, ismerjétek meg egymást személyesen, beszéljétek meg hogy hogy képzelitek a továbbiakat és tudjátok-e ezt vállalni, hogyan tudtok kompromisszumokat kötni, és aztán döntsetek. :)

Én csak sok sikert tudok kívánni, és remélem összejön nektek is. :) És remélem tudtam segíteni. :)

Fél évvel ezelőtt a neten ismertem meg egy srácot. Ő 24, én most leszek 20. A fővárosban lakik, én 100 km-rel odébb, egy vidéki kis faluban. Mikor megismertem, már 2 éve fent voltam ezen a társkeresőn és nem hittem, hogy komoly dolog lehet abból, ha ott ismerek meg valakit. Másfél hét után találkoztunk először, addig msnen beszéltünk órákat -már ha időnk engedte. Az első randi nagyon jó volt, mindketten jól éreztük magunkat. Aztán ezt követte a második és a harmadik.... A dologból persze szerelem lett. Hétköznap ő dolgozott, én fősulira jártam. Most, majd fél évvel az első randink, egy egy hetes szünet után -nem a kapcsolattal volt a gond, hogy szünetet kért a srác-, ott tartunk, hogy jobban szeretjük egymást, mint előtte és azon vagyunk, hogy össze tudjunk költözni. Nem könnyű, hogy hétköznap 100 km van köztünk, de van telefon, sms, és msn és legtöbbször a hétvégét is megpróbáljuk együtt tölteni, igaz, egy kicsit nehéz, mert 3 másik személlyel lakik egy albérletben, így nem tudok mindig itt aludni nála. (Bár most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 5 napot leszámítva itt vagyok nála 3 hete és nem zavar, ha napközben dolgozik, mert este úgyis együtt vagyunk, együtt alszunk, stb és ez mindent kárpótol.)

Azért, hogy össze tudjunk költözni, ő is és én is megteszünk mindent, mert nembiztos, hogy hosszú távon bírnánk a másik nélkül.

Egyébként van olyan barátom, aki novemberben lesz 2 éve, hogy együtt van a barátnőjével és működik köztük a dolog, pedig a lány itt Bp-en tanul, a srác Szolnokon és az ország végén lakik amúgy....

Lényeg a lényeg, hogy egyénfüggő, hogy ki hogy bírja, de az tény, hogy nagy szerelem kell, hogy legyen, hogy kibírja a távolságot. És azért az is kell, hogy legyenek közös célok pl. összeköltözés.....