Minden pár életében van olyan, hogy eltávolodik az egyik fél a másiktól?

Úgy érzem a sok kioktatástól apa-lánya viszony lett közöttünk, pedig csak 4 év van köztünk. a legdurvább az,hogy igaza van, majdnem mindenben. kicsit szétcsúszott a lábam alatt a talaj. de engem zavar az, hogy mindig csak én közeledek, ő akkor ölel meg, ha úgy tartja kedve, nem azért mert nekem szükségem van rá. 22-kor lekapcsolja a villanyt, hogy aludjunk. onnantól kezdve nem lehet hozzászólni. minden rendben volt, de tegnapelőttől kezdve azt érzem,hogy nincsen kedvem hazajönni hozzá. minden napunk ugyanúgy telik. a gépet, a tv-t,vagy a telefont bámulja és nem töltünk érdemi időt azóta együtt,hogy összeköltöztünk. a szexet is én kezdeményezem, a veszekedés utáni békülést is. én ölelem meg. lehet hogykezdetben túlságosan én voltam a bújós és ezzel elrontottam. hiába ülünk le és beszéljük meg, nem tudom összeszedni a gondolataimat de nehéz hisz szerteágazó problémák vannak, nem súlyosak. lesz ez jobb? vagy ha azt érzem,hogy rossz mellette feküdni, az már baj?