Miért nincsenek jó párkapcsolatok a mai világban? Mi alapján választanak párt az emberek? Azt hiszem erre elég érdekes válaszok fognak jönni. Az én meglátásom: egyre inkább a külsőségek számítanak. Ebben nagy szerepet játszik a média.

Szerintem ezért: "Amikor a szerelem ereje csökken, kezdjük azt érezni, hogy már nem dédelget úgy a Brünhilda, mint régen. Sőt, ha hazamegyek, elkezdi mondani, hogy már három hete kérem, hogy verd be azt a szöget a falba! Vagyis elkezdődik a távolodás, és közben egyre-másra érnek minket a csalódások, hogy mégsem ő az, aki a sebeimet gyógyítja, aki az összes ki nem mondott vágyamat betölti! Nem ő az! Ilyenkor sokan máris kilépnek. Azt mondják, ha nem ő az, akkor keresni kell tovább az igazit! Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, mint például, hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Valójában azonban nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik kicsit rendetlen, néha szokott késni, vagy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk, hanem arról van szó, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy ideig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, kapcsolatot romboló módon fejezzük ki a betöltetlen vágyainkat és hiányainkat, mert elkezdtünk félni. Holott pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak!"

A média leginkább azt nyomja, hogy többet érdemelsz, jobbat érdemelsz, ezért mindenki vált, mindenki kifelé csekkol a problémákból, nem a megoldáson gondolkodik, hanem azt gondolja, hogy ha problémák vannak, akkor ez nem az igazi. Könnyebb szétmenni és új kaland után nézni, mint megoldani a problémákat és kompromissszumokat kötni.

atlag pasinak tartom magam de probalok odafigyleni, rendszeres sport, nem erzem magam muveletlennek, s ha csajozasrol van szo nagyon magabiztos vagyok. S ha igy is megkaphatom a jobb csajok akkor inkabb rajuk koncentralok.

De ezt mar ezerszer leirtam, (szinte minden nap van egy ilyen kerdes) ha egy no tizen huszon evesen hagyja hogy a kilok elszabaduljanak mi lesz 10 ev mulva amikor gyerek, munka, haztartast kell vezetni, s teljesen megertem hogy akkor nem fog meg lejarni edzeni. Egy 50-55 kg no fel fog szedni 5-10 kg. Egy 70kg ha meg elszed csak 10 kg mar nem egeszseges.

Ne erts felre vannak, vannak abba sulyba is bomba nok, sot lehet te is az vagy, de sajonos az eletvitel miatt ez inkabb noni fog mint csokkeni, s ez az az indok amiert nem kezdemenyezek 60kg folott.

"Miért nincsenek jó párkapcsolatok a mai világban?" Amiért nincsenek jó mosógépek sem a mai világban. Mert fogyasztói társadalomban élünk. Elromlott, ne javítsd meg, vegyél másikat. Nehéz az árral szemben úszni, de nem lehetetlen, sokan csinálják is.

"Mi alapján választanak párt az emberek?" Külső-belső vonzalom. Igen, kell, hogy tessen a másik, de ez nem azt jelenti, hogy tökéletes, hanem csak hogy nekem tetszik. Ilyen értelemben tök mindegy, hogy hány kiló, vagy milyen a szeme színe. Van egy csomó ember aki tetszik, de nem járunk mindenkivel. A külső egy rosta, amin pl. nálam sokan átférnek, a belső már egy sokkal sűrűbb szita. Az egyik legfontosabb nekem, hogy a szeretetünket hasonló módon tudjuk kifejezni és megérteni is. Hasonló legyen a szeretet-nyelvünk. A normál emberi értékeket nem is sorolnám, az adja az alapot. És az sem árt, ha az életritmusunk és a közelebbi, meg a távolabbi terveinket, céljainkat össze tudjuk hangolni.

Én azt látom, hogy az emberek nagyon vágynak a szeretetre, de csak kapni akarják, adni már félnek. Méricskélik, hogy mennyit adott a másik, mert akkor én is csak annyit adok neki. De ha egyszer merünk bátrak lenni és nem patikamérlegen méregetni a szeretetet, hanem tékozló módon adni, amit csak a szívünk bír, meg fogunk lepődni, hogy mennyivel tartalmasabb kapcsolatot tudunk kialakítani barátságban és szerelemben is. Persze nem kel hülyének lenni, nem kell hagyni, hogy átverjenek, vagy kihasználjanak. Ehhez azért nem árt egy kis élettapasztalat, meg emberismeret.

ma 10:39

csak annyit fűznék a mondani valódhoz,hogy te is képzavarban vagy.Miből gondolod,hogy aki 20 évesen 70-80 kiló(és mondjuk eloszlik a súly rajta) az szülés után csak még kövérebb lehet??

Nos tévedsz.

Én világéletemben duci voltam.Tehettem bármit,akkor sem fogytam,mert rendszeresen sportoltam(kézilabdáztam)

160cm magasságomhoz a 70 kiló simán megvolt.Sosem érdelet,mert tudtam egészséges vagyok,sportoltam,rendesen étkeztem.De hát a családomban a többség ilyen paraméterekkel rendelkezett.Férjhez mentem(sosem voltak gondjaim a fiúk terén sem,a külsőm ellenére odavoltak értem) szültem 1 fiú gyermeket.MA 39 éves vagyok.Továbbra is azokat eszem amit eddig.Ha kell hot dogot,ha kell pizzát.Sportolok,bár már ritkábban mint lánykoromban.Ma is 160cm magas vagyok,egészséges,csak éppen most 56 kiló.Iszonyú gebének érzem magam..

A barátnőm az ellenkezője volt.Mindig vékonyka volt 170cm és 50 kilós.Magas,vékony lány. Ma 1 gyerek után 90 kilós lett.Pedig sportol,hiszen együtt járunk sportolni,de ő meghízott...

Szóval ne mindenki tud lefogyni 50 kilóra,és nem mindenki marad 50 kilós még akkor sem ha ügyel a megfelelő táplálkozásra..

Ha valaki fiatalon a kilókat nézi,az ne is nősüljön,ne menjen férjhez,mert bizony X év múlva másmilyen lesz...

Szerintem meg ennek az egésznek az oka, hogy sok ember buta és sajnos sok esetben korlátolt is.

Már egészen fiatal korom óta (14 éves) foglalkoztat, hogy az emberek hogy viselkednek, mit miért tesznek, hogyan döntenek, miért úgy döntenek, mik a döntéseik okai, mik az érzéseik okai, egyszóval a miértek.

Rengeteg erről szóló könyvet, tanulmányt, cikket, meg hasonlót elolvastam, hogy értsem. Szabadidőmben embereket kérdezgettem végig, az általam kutatott témákról, hol neten, hol valóságban, ahol épp hajlandóak voltak velem szóba állni.

És tudod mire jöttem rá a párkapcsolatokkal kapcsolatban (kapcs-kapcs. :D)? Hogy nagyon sok általános probléma van, ami már azelőtt megmérgezi az egész kapcsolatot, hogy elkezdődne.

Kezdve azzal, hogy sokan NEM-TUDJÁK-HOGY-MI-A-KÜLÖNBSÉG-FÉRFI-ÉS-NŐ-KÖZÖTT. De ezen most viccen kívül röhöghettek, de triviális okok miatt akadnak olyan gondok, amiket siiimán meg lehetne oldani, ha az ember csak öt azaz öt kemény percet szánna rá, hogy megpróbálja megérteni a másik nem viselkedését, és nem görcsösen agresszív akarattal próbálná rátukmálni a sajátját. Annyi nőismerősöm van, aki sz.rik arra, mikor próbálom neki boncolgatni pszichológiai, evolúciós, biológiai, meg mindennemű okokból párja/férjeura viselkedését, hogy szegény ne személyes támadásnak vegye az egyébként ártatlan cselekedetet, és egyszerűen nemhallnemlát majom módjára szándékosan nem akarja tudomásul venni, mert ahhoz elfogadónak kéne lenni, belátónak, és inkább ordibál még néhány órát este vele, mire a fickó megunja, és behódol az akarata előtt. Aztán rá két hétre meg mondjuk dobja. Miért? Szóval miért olyan nehéz használni egy kicsit a fejünket, nem csőlátással ragaszkodni mindenhez, amit elképzelünk, hogy az jó, hanem meglátni más perspektívából is a dolgokat?

A másik: mi magunk sem tudjuk, hogy mit akarunk. Ha megkérdezel egy random nőt az utcán, hogy milyen pasit szeretne, vagy egy férfit, teljesen mindegy, mond neked néhány közhelyes dolgot. Aranyos legyen, kedves, szeressen, mittudomén. Ami valszeg így is van. De ő valójában ettől még nem olyan párt fog kapni, és hiába teljesíti a delikvens a közhelyes követelményeket, nem lesz jó. Miért?

Na mert senkinek sem ennyi kell. De ez valamiért manapság átment "bunkó tulajdonságba", ha egy férfi vagy nő határozottan fel tudja sorolni a fő szempontokat, hogy mit vár el egy nőtől/férfitól. Mert ha elvárásai vannak, akkor egy piszok disznó az illető.

Tök mellékes, hogy ő korrekt módon tisztázta veled az elvárásait, aminek te nem felelsz meg, és ezért még csak esélyt sem ad. Mi ebben a bunkóság? Ő tisztában van valamivel, ami miatt fölösleges rabolni egymás idejét. Mert a kompromisszum csak nagyon kis gyenge lábakon álló megoldás, ott mindkét fél lemond valamiről, ami neki jó lenne. És az emberek ugye nem szeretnek lemondani jó dolgokról, és amint gyengülni kezd a kapcsolat, még kifejezetten hátrányos is, hogy "én különben is minden sz.rról lemondtam miattad, te szemét, és te semmit nem teszel értem!".

Szerintem ezerszer egyszerűbb megoldás lenne, ha mindenki tisztázná magában - őszintén - hogy mit akar. Nem társadalmi elvárások szerint, nem szülői nyomásra, nem barátok nyomására. És ha rájött, akkor azt a célcsoportot keresné, és nem érné be mással. Mert csak önámítás, és a másik félrevezetése, hisz NEM az kell neki, amit a másik tud adni. Ő egy másik személynek lesz tökéletes párja, de nem neki.

Én legalábbis eddig a saját és mások hibáiból tanulva, leszűrtem ezt az egészet, e szerint éltem - párszor meg is kaptam, hogy köcsög vagyok, amiért nem akartam esélyt sem adni olyanoknak, akikről biztosan tudtam, hogy nem fogunk jól kijönni, mert alapvetően más volt annál, mint amit én szerettem volna - viszont hosszas keresgélés után megtaláltam a párom, aki olyan, amilyennek mindig is szerettem volna, hogy legyen egy srác. Nekünk se minden magától alakul jól, hanem teszünk érte.

Az, amit te látsz, hogy külsőségek, média, stb... Azok nem komoly dolgok. Szóval én soha nem is fókuszáltam ezekre, mert színjáték az egész, tömegmanipuláció és néphülyítés, de az úgymond "normális" emberek közt is rengeteg a probléma, melynek szerintem nagyon sok forrása származik a fent írt dolgokból.

Valasz!

Nagyon orulok hogy ilyet olvasok amit irtal. :)

Csak tudod ez a legkevesbbe sem jellemzo h egy no 39 evesen sportol.

S ha felesegem sportol s mivel en fozok (masnak nem s engedem) amellett elhizik 90kg akkor ugy fogom szeretni! De erted akkor latom benne az akarast h nem erzi igy jol magat s szeretne ujra ^gebe^ lenni.

De sok fiatal lanyban es fiuban mar most sincs meg az akaras, hogy elkezdjen sportolni. Az regen rossz ha valaki nem azert kezd el sportolni s egeszsegesen taplalkozni mert meg akarja talalni a szerelmet. Mind ket kapcsolatomban 3 ev utan mar a csajok annyira leeresztettek, mintha mar 50 eves mamik lennenek huszonpar evesen. Csak addig volt lenyeges a kulso amig meg volt a rozsaszin kod. Nekem teljesen evidens 5 ev utan is hogy sportolok, szortelenitek, s neha szolizok.

Becsulom az olyan noket mit te vagy!