18 éves lány,37 éves férfi. Nagy korkülönbség ellenére, élhetnek normális párkapcsolatban?

Akár még működhet is, de ezt csak te tudhatod, te ismered magad meg a párodat (ha az). Ilyen kérdésre a tapasztalatok alapján nyilván a legtöbben csípőből azt írjuk, hogy hagyd, de hát sosem lehet tudni.

Párom anyukája és apukája között 24 év korkülönbség volt, őszintén szerették egymást, és boldogok voltak. Csak hát Mikor anyukája 36 éves volt, és édesapja már 60, sajnos elveszítették őt (agyvérzés), úgyhogy ilyen szempontok szerint is gondold át a dolgot. Anyukája a mai napig szereti a férjét, nem volt azóta senkije (15 éve), és sugároz, mikor róla beszél, úgyhogy ő biztos nem bánta meg a dolgot.

Köztünk is pont ugyanennyi van, csak én már 20 fölött vagyok. Az az igazság, hogy nehéz beismerni, de igenis jelent problémát. Az elején én is győzködtem magam, hogy nem, megoldható, működhet, hiszen óriási az összhang és a vonzalom közöttünk. Hogy felesleges a jövőn aggódni, hiszen sajnos egy velem egy korú partner is ugyanúgy meghalhat bármikor, sőt, én is, és még lehet ő fog túlélni engem. A gyerekkérdés hasonló. És ismertem is olyan párt, akikétől boldogabb házasságot még nem láttam, pedig köztük legalább 25 év volt.

De sajnos a szürke hétköznapokban látom a páromon, hogy bűntudata van, amiért velem van. Úgy gondolja, nekem nem ő a legmegfelelőbb választás és tönkreteszi az életemet azzal, hogy velem van. (persze én egyáltalán nem érzem így) De lassan egy éve látni a szemében ezeket az elszomorodásokat, elbizonytalanodásokat, önvádat, szívszorító. Főleg, hogy ez általában a legboldogabb percekben jut eszébe, amikor azt érzi, hogy mennyire szeret velem lenni...Ezt az érzést nem kívánom senkinek. Nagyon nem könnyű egyikőnknek sem. Sokszor én is azt érzem, nem tudom megadni neki azt, amire szüksége lenne. Nagyon örülnék neki, ha boldog családban élhetne, gyerekei születnének. És ezt én most nem tudom neki biztosítani. Úgy érzem, az idejét vesztegetem azzal, hogy vele vagyok. Nem akarom lekötni magam mellé. Közben pedig szeretnék minél többet vele lenni...

Ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy tényleg nagyon nehéz lehet ez a helyzet. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy belekezdtünk, de azt hiszem nemsokára egy nagyon fájdalmas szakításon leszünk túl. Gondold át, mekkora csalódást kockáztatsz, és azt javaslom, ha még nem bonyolódtál bele nagyon, ne menj bele.

Pont fordítva van, ha most nincs gond köztetek, később kevesebb lesz.

Először azt is akartam írni, hogy 18 évesen eleve nem alkalmas valaki komoly párkapcsolatra, - de ha hegy, hát az jó.