Miért veszekszünk folyton a barátnőmmel? Miért nem vagyunk boldogok?

Nagyon gyakran veszekszünk, általában apróbb dolgokon, de van, amikor nagyobbakon, mint pl. családalapítás. Ő nem akar, én akarok. Nagyon sok mindenben nem egyezünk. Én vagyok a racionálisabb kettőnk közül, ő az érzelmi. Mind a kettőnek vannak előnyei és hátrányai is ugye. A túl sok érzelem nem jó, de a túl sok racionalitás sem. Próbálok kompromisszumokat kötni, és látom rajta ilyenkor, hogy igazából meg van sértődve, hiába nem vallja be. Mármint amikor nem úgy van minden, ahogy ő akarja. Pl. most akart menni utazni, de nincs rá pénzünk. Így ezt racionálisan felvázoltam neki, de javasoltam, hogy elmehetünk nyaralni, csak ne olyan helyre, ami ilyen drága. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, kérdezgettem is, hogy mondja el, mit gondol. De nem, azt mondta megértette. Erre a viták alkalmával felhozza, hogy mindig elrontom a kedvét, nyaralni sem megyünk stb. Tehát felhozza a dolgokat, amiket nem mond akkor, amikor azokról van szó. Arra hivatkozik, hogy nem meri mondani. Nem mer nekem mondani semmit. Nem mintha egy erőszakos pasas lennék. Nem értem. Nekem is bőven vannak hibáim.

Tömören annyi, hogy nem értem miért nem jövünk ki. Mind a kettőnknek ez az első kapcsolata. Én abban a hitben éltem, hogy ez jó lehet. Össze tudunk hangolódni. Miért ne tudnánk? Minden ember össze tud, ha akar. Így gondoltam legalábbis. De a mind a ketten elégedetlenek vagyunk. Remélem valami tud segíteni pár hasznos válasszal. Köszönöm.