Hogy az istenbe felejt el valaki így éveket? Hogy lettem egyik pillanatról a másikra élete szerelméből és társából alkalmazott?

3 évig voltunk együtt, mindent együtt terveztünk, felépítettünk együtt egy mára már nagyon sikeres céget. Tulajdonrészt nem kaptam, mert az csak "papírkédés, kicsikém, ami az enyém az a tiéd is". Úgy lépett le a közös albérletből egyik napról a másikra, hogy vitte a legszükségesebb cuccait és szevasz, azóta 3-szor volt nyaralni az új barátnővel külföldön, velem 3 év alatt belföldön se jutottunk el sehova, merthogy dolgozni, dolgozni, dolgozni. Úgy kezel, mint bármelyik alkalmazottat, úgy beszél velem mint egy idegennel. Most megint annyira megbántott. Komolyan nem értem, a férfiak hogy tudnak így váltani érzéseket? Nem tudom megkérni munkában sem semmire, merhogy én ne b.aszogassam, hagyjam békén. Persze voltak gondjaink, nem véletlenül jutottunk a szakításig, de nemrég még semmilyen üzleti döntést nem hozott meg nélkülem, mindenben kikérte a véleményem, mostmeg ha nekem kéne a segítsége, én csak hagyjam békén. Hogy lehet éveket ilyen egyszerűen kidobni az ablakon? Az ötleteinket a terveinket, az ötleteinek, a terveinke nevezi, olyan mintha sosem számítottam volna.

Tudom, hogy nincs erre igazán válasz, csak most nagyon megbántva érzem magam és jól esett kiírnom magamból néhány idegennek.