Érzelemmentesnek tűnik számomra. Kíváncsi volnék, vajon tévedek-e?

A barátom (21) és én (20) közel egy éve járunk, és ezidáig igazándiból nem tudtam megszokni azt, ahogyan viszonyul hozzám, legfeljebb beletörődtem. Korábban próbáltam "felnyitni a szemét", hogy nekem igenis egy párkapcsolat velejárója a szenvedély, ami viszont benne nem gyakran mutatkozik meg. Konkrétan: Amikor odamegyek, hogy megöleljem és hozzásimuljak, megmarkolja a vállamat, miközben én ölelem és szinte tol el magától:S Egy ideje egyébként épp emiatt ezt nem csinálom, de egyszer rákérdeztem, és azt mondta, esze ágában sincs eltolni, vagy ilyesmi. (de akkor milyen lenne, ha el akarna, kérdem én?) A másik a csók: baj van belőle, ha nem úgy csinálom, ahogy ő elképzelte, de ha nekem volna kedvem egyszerűen odamenni hozzá és "lekapni", akkor csak ritka esetben viszonozza azt. Egyszer mertem kiönteni neki a szívemet teljesen, amire a válasza ennyi volt: sajnálom. megértelek. Ennyi... Emellett gyakran úgy érzem, csak havernak kellek neki, hogy folyton nevettessem, szórakoztassam. Szerintem nem ez lenne a nő szerepköre egy párkapcsolatban, engem nagyon feszélyez, hogy ha én nem találok ki valami elfoglaltságot, akkor már unja magát:S Viszont ugyanakkor küldözget nekem szerelmes képeslapokat, és ha olyanja van, felszínre tör belőle, hogy "sosem szerettem még így embert, mint téged" stb. Őszintén, nekem gyerekesnek tűnik, de nagyon szeretem.

Szóval az volna a kérdésem, hogy ez mit takarhat egy kívülálló számára? Ti ebből mit olvastok ki? A válaszaitokat előre is köszönöm!