Mi volt eddig a legnagyobb mélypont a kapcsolatodban? Sikerült helyrehozni?

- A kapcsolatunk elég komoly szülői bojkottal indult, így minden percet gondolkodás nélkül megragadtunk, amit együtt tudtunk tölteni, ha valamelyikünk váratlanul felszabadult hamarabb, az a másiknál mindent felülírt. Ezután egyetemre kerültünk, idegen városban, és hirtelen tenger időnk lett egymásra, amit megszokásból a másikkal töltöttünk, ha akartuk, ha nem. Ezzel totál egymás agyára mentünk, és befásult, kiégett házaspár módjára viselkedtünk, mindezt 19-20 évesen. Leültünk megbeszélni, mindketten felszabadultunk, megbeszéltük, min változtatunk, csont nélkül be is jött, ezerszer jobb lett a párkapcsolat.

- komoly kísértésbe vitt egy csaj, akibe gimnazista koromban nagyon bele voltam zúgva. Eléggé a megcsalás kapujában torpantam meg, de később is nehezen számoltam le a vággyal. Aztán leesett, hogy mennyire nonszensz ez az egész, meg hogy kit veszítenék el egy numeráért, aminek a varázsa csak addig tart, míg megkapom. Rövid időn belül érdektelenné is vált a csaj, a kapcsolat megint csak jobb lett, mint előtte.

- megkívánt egy másik pasit, amit igazi nő módjára túlmisztifikált (nem lehet véletlen, oka van, hogy ennyire kívánom) és kb megbolondult. Kis híján romba dőlt az a közel egy évtized, amit együtt töltöttünk, mindezt azért, mert nem tudta ésszel kezelni a hormonjait (mert szerelemnek nevezte). A sikerült helyrehozni kérdésre még nem tudok válaszolni, mert azóta is a helyreállításon dolgozunk.

Első: ti aztán sok mindenen átmentetek.

Nekem volt egy másfél éves kapcsolatom, aminek azért lett vége mert "megszokássá vált". Én hiába mondtam, hogy mozduljunk ki, csináljunk valamit, mert kezd ellaposodni az egész, hogy csak ülünk együtt egy szobába és elvagyunk egymás mellett. De ő még hónapokig elvolt így. Aztán bennem ez egyre erősebb lett, hogy én ezt már nem akarom... Amikor észbe kapott akkor már nem tudtuk megmenteni a kapcsolatot. Ha akkor teszünk valamit amikor elsőnek szóba hoztam a problémát, és nem így áll hozzá, lehet, hogy másképp alakult volna.

Most épp megint másfél éve vagyok együtt a mostani párommal és egész jól megvagyunk. Voltak veszekedések, és a legtöbb probléma talán abból van, hogy ő szeret viccelődni és nagyon jól el tud beszélgetni szinte bárkivel, de én azt mondom, hogy van ebben egy határ ahonnan már flörtöléssé is válhat, és elég féltékeny típus vagyok. És én meg ráadásul tartózkodó vagyok, idő kell, hogy valakivel összebarátkozzak vagy valami. Egy nagy vitánk volt eddig, amikor megtudtam, hogy tetszik neki valaki... Nem olyan komoly dolog volt, csak az a mindennapos, hogy sok férfi álmodozik más nőről kapcsolatban is... Olyasmi, hogy az utcán meg lát egy csinos csajt és eljátszik a gondolattal... Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vele maradjak-e, és akkor megbeszéltük ezt a dolgot, és bár azóta nem beszélünk róla, azért nem felejtettem el.

22L

Első vagyok

Hát neki voltak előttem egy-két hónapos kapcsolatai, nekem csak 1-2 napos max kavarásnak nevezhető dolgok. Mint számottevő kapcsolat abszolút elsők vagyunk egymásnak, és kemény is az egész, mert már gimiben is együtt voltunk, most meg töltöm a huszonhetet, a kapcsolatunk meg lassan a kilencet.

Sokat dolgoztunk egymásért igen, bár ő főképp a türelmével jeleskedett, amire mellettem szükség is volt mindig :). Szerintem a jó, hosszú kapcsolat egyik legfontosabb eleme ez, azaz, hogy dolgozni kell érte mindkét oldalról, persze ehhez a kapcsolat is legyen olyan, amiért érdemes dolgozni.