Első szerelem, első szakítás, vissza szerezhetem-e még?

Több mint 6 évet voltunk együtt, első szerelem (bár reméltem, hogy az utolsó is) még szüleimnél laktunk, bár terveztünk elmenni minimum albérletbe, a családban oda-vissza mindenki szeretett mindenkit és egyszerűen nem bírom felfogni az esetet.

Pár éve meló miatt eléggé elhanyagoltam, azóta csak úgy voltunk egymással, tavaly ősszel leültünk megbeszélni, kért egy kis időt, hogy helyre rakhassa magában a dolgokat, ne várjam, hogy hirtelen minden a régi lesz, de el nem költözött, meg ugyanúgy haza jött mindig, csak próbáltunk többet foglalkozni egymással. Ezután 180°-ot változtam, kicsit összekaptam magam, újra szerelmes lettem belé, bár akkor neki jöttek a problémák a meló miatt, ami a mai napig részben kicsit megmaradtak. Decemberben megkértem a kezét, nem volt magában biztos, de 1-2 hét leforgása után büszkén kezdte viselni a gyűrűt, sőt elkezdte tervezgetni az esküvőt. Megbeszéltük, hogy anyagilag jobban jövünk ki, ha inkább jövőre lesz, előbb lakjunk együtt. Majd március elején beavattuk a szülőket is akik nagyon örültek. És hirtelen egy héttel ezelőtt mondta, hogy belefáradt. Úgy érzi nem tudja előhozni magában azt az érzést amit a kapcsolatunk elején érzett (Szerelem), meg nincs felkészülve se egy gyerekre, se az esküvőre még és inkább fejezzük be a kapcsolatunkat, mert már csak mint embert szeret és nem akar hitegetni. :(

Mindenki értetlenül áll a dolog előtt, tudom nem szabad hívogatnom, majd lecseng ez magában és talán "észhez tér".

A legfájóbb az, hogy elég különleges volt a kapcsolatunk kezdete. Konkrétan amint legelőször megláttam, levert a víz, megállt az idő és a padlóról kellet felmosni, annyira elöntött az érzelem, de nem mertem megszólítani mert féltem, hogy elutasít. Voltam 16 éves. Mint utóbb kiderült nála ugyanez játszódott le. Tipikus szerelem első látásra, csak a félsz miatt ez plátói maradt persze egy idő után a baráti társaság miatt találkoztunk meg beszélgettünk. Nagyon sokáig járt az eszemben. 2 év telt amíg a sors egy kicsit jobban összehozott minket és mind a ketten rögtön tudtuk, hogy eljött az idő, szükségünk van a másikra. És most elment. :'(

Nem akarok csajozni, tudom ez normális meg majd az idő megoldja, de ez nem egy szimpla randiztunk, beszélgettünk, szimpatikus volt, jöjjünk össze kapcsolat volt, hanem amilyet még baráti beszélgetések során se hallottam senkitől. Én érzem, hogy Ő az IGAZI. Mit tegyek, hogy rájöjjön nem volt okos döntés amit tett?