Szerintetek létezik olyan, hogy valaki egyre magányosabb, csalódottabb, pedig mindent megtesz azért, hogy ne így legyen?

ELmondom az én storym!

Én is magamnak való lány voltam/vagyok is. Bekerültem az áhított egyetemre. Mit ne mondjak nem vagyok egy bálkirálynő alkat, és nem is kötött le az ismerkedés így nem is volt barátom soha. Egyetemre is úgy mentem fel, hogy ott sem vár más ,csak a tanulás, szépen lediplomázok aztán keresek munkát... stb. Szóval nem is gondolkodtam azon ,hogy be kéne pasizni.

Első héten utazok fel vonattal és ugyanabba a vagonba ült egy srác, pont ráláttam oldalról. Hát elkezdett rajzolni és engem nagyon kíváncsivá tett, hogy hogyan tud ilyen jól rajzolni (mert láttam mit rajzol) a zötyögő vonaton. Persze a srác kiszúrta, hogy nézem, én meg elkaptam a tekintetem, nehogy már azt higgye, hogy én... őt!. Aztán ment ez a játék jó darabig. Persze ciki volt, mert észrevette, hogy elkapom a tekintetem és nekem ettől nevethetnékem támadt amit igyekeztem magamba folytatni, kevés sikerrel. Végül egy életem egy halálom, odamentem a mögötte lévő üléshez és föntről néztem mit csinál, majd megkérdeztem tőle ,hogy hogyan csinálja amit csinál. Ő mosolyogva odaadta a rajzát és elmagyarázta, hogy mi a trükk. Mikor kigyönyörködtem magam odaadtam a rajzott és itt látszólag megszakadt minden kontakt.

De nem így lett, mert a vonatról leszállva ő is jött velem és még a nehéz bőröndöm is cipelte, helyettem. Aztán végig beszélgettük a hátralévő utat. Hazafele is vele mentem meg oda is. Sokat beszélgettünk. Aztán felfedeztem a várost és ő velem tartott. És így szép lassan egymásba szerettünk.

Nem vagyok egy szépség, és nem is vagyok nagyon barátkozós, de olyan apróságokon múlik a dolog.

Megkérdeztem egyszer a barátom, hogy mi az amit a legjobban szeret bennem, erre azt válaszolta, hogy gyönyörű a mosolyom, és ezért "fogtam" meg.

Szóval nem kell nagy lépéseket tenni! Csak Kicsit nyitottabbak és vidámabbnak lenni.

22/L

5/12 ott a pont!

Akkor elmondom a véleményem: semmiről nem késtél le.

Én 35 vagyok, és most jutottam el odáig, hogy komoly kapcsolatot szeretnék és gyereket.

Sose másokhoz mérd magad! Mit érdekel téged, hogy mások kapcsolatban élnek? saját magadra koncentrálj! Ezzel maximum csak felidegesíted magad és elhiteted magaddal, hogy mindenkinek jobb, mint neked. Pedig ez nem így van!

És még valami: nehogy beletörődj már!!!! Ez őrültség!!!!

Lehet, hogy nem megfelelő alanyokat szerettél volna párkapcsolat céljából.

Ha én lehetnék újra 24 éves.... Megváltanám a világot!!!

(jó majdnem:)