A barátom pofozkodik és úgy érzem már nem tisztel engem. Mit tegyek?

Lassan már 3 éve járunk a párommal, szeretjük egymást meg minden, de mégis itt van ez a dolog amivel nem tudok mit kezdeni. Itt egy példa az ilyen esetről...

Tegnap elég csúnyán összekaptunk, pedig apróságból indult ki az egész. Egy feliratos filmet néztünk, de ő közben elkezdett piszkálni és nem tudtam elolvasni h mi történt. Megkértem h tekerjük vissza, mire az ő válasza csak annyi volt h "minek, úgysem mondtak benne semmit". Persze amikor már a szépen kérés sem volt elég, fogtam az egerét és vissza kattintottam, mire ő ismét előre akarta tekerni a filmet, csak én megfogtam a kezét(persze gyengéden, csak rátettem a sajátomat övére) mire olyan erősen elkezdte csípni a kezem, hogy fájt is. Rászóltam h fejezze be, de ő csak hajtotta a magáét, "ne balf*szkodj már te nyomorék" és hasonlók. Itt figyelmeztettem h ha nem enged el akkor felpofozom, aztán el is csattant a pofon, mire ő megfogta a székem és úgy hanyatt döntött hogy majdnem beütöttem a fejem. Ezután rögtön haza is akartam menni, de bezárta a kaput... Végül aztán csak kibékültünk, de még mindig bántott azért a dolog.

Másik példás eset a télen történt. Buliból sétáltunk haza, miután ő szépen beivott, de még engem kezdett el b*sztatni h én rontom el az ő buliját, mikor végig kb ő szólogatott be nekem. Én duzzogva elől sétáltam, ő mögöttem, mire gondolt egyet, elgáncsolt, én meg kb 2 cmre a hófödte betontól, sikerült a kezemet magam elé tennem, így nem lett bajom. Felpattantam és lekevertem neki egy pofont. Erre ő is megpofozott engem és még utána le is akart fogni.

Azt mondta, hogy őt nem érdekli h én lány vagyok, ő úgyis vissza fogja adni ha én megütöm. Na már most tegyük hozzá, hogy én egy elég birkatürelmű ember vagyok, tényleg nehéz kihozni a sodromból, neki mégis sikerül és már kezdek belefáradni abba, hogy ha rászólok, az annyit ér kb mintha a falnak mondtam volna. Ha belebokszolok a vállába, ő izomból belevág az enyémbe, ha puszta játékból megcsipkedem a combját, ő belemar az enyémbe. És így tovább. Próbáltam vele megértetni, hogy értse meg h mások az erőviszonyok (tegyük hozzá, én vagyok vagy 50 kg) de nem tudom h nem akarja vagy nem tudja-e ezt megérteni.

Ma szintén kissé viharosak voltak a kedélyek, mert állandóan csak szekált és sértegetett. Kimentünk a teraszra napozni, ahol én véletlenül kiborítottam az üdítőt a plédre, ő meg jól leoltott (hozzáteszem a saját házamban) h h lehetek ilyen bal*fsz stb stb. Na itt elegem lett, elvonultam és azzal a lendülettel ahogy bevágtam az ajtót a kilincset is lenyomtam h zárjon az ajtó (csak belül lehet kinyitni). Gondoltam hátha majd most elgondolkodik azon amiket mondott, de hát nem így lett. Örjöngött h én egy (idézem) elkényeztetett k*rva vagyok és h ő végzett velem. Hát mondom oké, én is így gondoltam. Ezután hazament, majd be a városba bulizni a haverokkal. Egyszer felhívott h nem megyek-e velük, de én elutasítottam azzal a dumával h minek ha már nem vagyunk együtt. Hát ennyi.

Nem tudom jól döntöttem-e, kicsit sajnálom a dolgot. Nem mondom h én szent vagyok, de én jogosnak érzem amit tettem, az őrészéről viszont nem volt jogos sem a beszólogatás, sem a verekedés. Ja, és amikor rákérdeztem h miért viselkedett így velem, azt válaszolta h azért mert nem örült a rózsának amit vett nekem (pedig örültem neki, ezt ki is mutattam) meg h amikor hazajött a munkából akkor nem vetettem magam a karjaiba és csókoltam agyon, hanem még kb 2 mondatot bepötyögtem a laptopomba, mert épp benne voltam egy fogalmazásban...

Szóval szerintetek mit kellene tennem? Béküljek vagy se? Esetleg hogy tudnám elérni, hogy fejezze be az agresszív viselkedését?

Megjegyzés: az anyukájával él, gondolom nem volt előtte példa h hogy kellene viselkedni egy nővel...