Mit tudok tenni ha kiábrándultam a lányokból, mégis szükségem van szeretetre?

Az a helyzet, hogy sok lányt megismertem már életemben, de sajnos ezért annyira kiábrándultam belőlük, hogy attól félek, nem tudok már többé senkit szeretni.

Vannak akik azt mondják hogy normális vagyok, vagy különleges, de szerintem egyszerűen érzékenyebb vagyok, mint a tipikus betszkivesz macsók.

Nincs problémám a külsőmmel, nincs homoszexuális hajlamom, sportolok és vannak hobbijaim is, van önismeretem, csak unom őket, mert mind egyformák és buták. Mondanám hogy tisztelet a kivételnek, de nem nagyon találkoztam még olyannal, aki meg olyan volt, azzal nem illettünk össze.

Valami hasznos tanácsot várok, esetleg olyanoktól akik voltak hasonló helyzetben, hogy mit lehet tenni ilyenkor.