Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek normális az, ha a pasim meg akar változtatni, csupa jóindulatból? De én ugyanezt nem várom el Tőle.
Mindketten 25 évesek vagyunk,3 éve tart a kapcsolatunk,egy éve együtt élünk.
Az egész azzal kezdődött,hogy jelezte vegyek vissza a szexuális aktivitásomból,mert neki ez tul sok.Én megértettem,hogy rengeteget dolgozik,fáradt,ideges,aztán nekem megértőnek kell lennem.Én naponta háromszor is megkívánom Őt,ami tudom megint a ló tulsó oldala,de mondjuk heti,5-6 alkalommal szerintem nem lenne tulzás.Hiszen senki nem zavar minket,saját lakásunk van,nem kell attól félni mikor nyit ránk akárki.
Velem elmondása szerint semmi baj nincs egyszerűen csak Neki elég hetente 3 alkalom is.Hosszu fekete hajam van,nagyon odafigyelek magamra,tehát nem igénytelenedtem el,nem is hagyná szó nélkül...És azért van fekete és derékig érő hajam,mert Neki az tetszik.Nekem a barna jobban bejön,de az nem számít.Szóval a szex úgy néz ki ujabban nálunk,hogy én már nem is merek kezdeményezni,mert már az önbecsülésem a nullával egyenlő a folytonos visszautasítások miatt.Bezzeg amikor Ő akarja,nos akkor én is mindig akarjam,pedig DACBÓL azt mondanám,hogy NEM.Volt rá már példa,hogy elutasítottam,Ő meg jól megsértődött.
A "de én nem mozgok" kezdetű aktusoktól még az ÉLETKEDVEM is elmegy,nemhogy a szexuális vágyam!A szex egy alapvető ösztön,szerintem nem normális,hogy nekem el kell nyomnom.
Aztán közölte,hogy ne "nyávogjak" folyton.Tény,hogy akit szeretek ahhoz nagyon kedvesen,nyájasan szólok,és szeretek apró ajándékokkal,meglepetésekkel kedveskedni Neki,de szerinte ez gyerekes,és szokjak le róla.Leszoktam.
Ahogyan leszoktam a dohányzásról is,ami nagyon nagyon jó dolog,csak a dohányosok tudják,hogy nem könnyű,és lelkileg is terhet ró rád.Szóval ezért köszönettel tartozom Neki,de attól még igénybe veszi az idegrendszerem.
Aztán a legutóbbi eset,nah itt estem kétségbe.Engem ha bánt vmi,ha nem sikerül amit elterveztem,vagy megbántanak hajlamos vagyok elsírni magam,nem bárhol,hanem a szeretteimnek.Kisírom magam csendesen aztán megkönnyebbülök.Valaki csapkod,káronkodik,ordít,én nem vagyok ilyen vehemens,nálam eltörik a mécses.Szerintem a sírás egy teljesen természetes feszültségoldás.Nos szerinte nem.A multkor paprikapiros fejjel elkezdett kiabálni velem,hogy nem szeretné ha még egyszer sírnék előtte,mert olyankor mindig megsajnál s gyűlöli ezt az érzést.És nőjjek fel,az élet nem habostorta.Tudom,hogy idegesen jött haza,és szerintem pont kapóra jöttem Neki a sírásommal és rajtam kitöltötte a bosszúját.
Itt tartunk most,ez szűk 9 hónap krónikája.
Mit gondoltok ez természetes dolog,hogy a pároknak alakulniuk kell egymáshoz?Vagy ez már nem egészséges dolog?Aki volt már hasonló helyzetben mit tapasztalt,hová vezet ez az út?
Én még tanulok,van egy diplomám,második nyelvvizsgámra készülök,a szüleim tehetősek,nagyon jó körülmények között neveltek.Neki érettségije van,de nagyon intelligens,saját vállalkozása van,szegény körülmények között nőtt fel,a szülei még most is inkább hátráltatják,mint segítenék.Ez befolyásolhatja a kialakult helyzetet?
Köszönöm a válaszokat,és hogy végigolvastátok kicsit hosszúra nyúlt írásomat.
válasza:Nekem ez egy kicsit fura,, mi soha nem voltunk így a párommal,, meg akar téged változtatni? ne hagyd, ha szeret fogadjon el olyannak amilyen vagy,, ! Meg az is baja hogy előtte sírsz!! Neki ilyenkor az lenne a feladata hogy megvigasztaljon,, ha tényleg szeret!
Szerintem ti már nem sokáig lesztek együtt !! Már bocs hogy ezt írom,, de én agy látom az írásod alapján!
válasza: válasza: válasza:Szerintem neked csak egy kis megértés hiányzik. A párod nem tűnik túl empatikus személyiségnek, ettől még persze jó ember, csak nem egy simulékony természet, tőled pedig elvárja, hogy az legyél. Ezt az én szótáramban önzőségnek nevezik, de kinek a pap...Nekem barátnőm ugynúgy ki szokta sírni magát a vállamon, nincs ezzel semmi baj, utána megnyugszik és minden megy tovább. Gondoltam, hogy nehéz körülmények között nőhetett fel, de pont ezért kéne tudnia, hogy milyen jó is az, ha valaki megértő velünk...
Ha nem beszélitek meg, rövid időn belül szakítani fogtok, mert tiszta idegbetegek lesztek szvsz.
25/f
válasza:Az egymáshoz csiszolódás és az egyik fél átalakítása két teljesen más dolog. Persze, hogy kell kompromisszumokat kötni mindkét fél részéről. De ha az egyik így már nem érzi jól magát a bőrében, akkor ott a kapcsolattal van baj. Te pedig, úgy látom, már nem érzed jól magad ebben a kapcsolatban. Érdemes lenne listát írni, hogy mi szól a kapcsolatotok ellen és mi mellette. Tudom, ez túl racionálisan hangzik, de ilyen esetben már érdemes ezt meglépni. Olyan nincs, hogy az egyik mindent eltűr, a másik pedig mindent megkap!
( Azt egyébként szerintem jól tette, hogy a dohányzásról lebeszélt, de a többi - pld. a hajszín, már elgondolkodtató!)
válasza:Nem tudom, hogy mi alapján és mennyire szerettetek egymásba, talán csak az erős kémia volt az oka, ami nálad megmaradt, a párodnál meg tompult.
Mindketten másként nevelkedtetek, és itt nem az anyagi körülmények különbözőségére, hanem az érzelmi háttérre gondolok. Te is mást láttál és kaptál otthon, ő is, ennek megfelelően alakítottátok ki elvárásaitokat is a másik felé.
Úgy tűnik, a mindkettőtök számára fontos kérdésekben nagyon különböztök, és ennek a különbözőségnek lehetnek még sokkal komolyabb megnyilvánulásai is, mondjuk majd a gyermeketek nevelésében.
A párod mindig maga akarja megteremteni a saját és családja jó anyagi körülményeit, mert a számára ez fontos, hogy a jólét és a biztonság elsősorban az anyagi körülményeiben lesz mérhető, és a sikerre roppant büszke is lesz. Ehhez keres ő MEGFELELŐ, kitartó társat, amolyan csöndes, nyugodt, pártoló háttérországot.
Úgy érzem, mivel neked ez (pénz) mindig biztosítva volt/lesz, neked ez nem szempont, bár egy sikeres, önbizalommal teli férfire neked is szükséged van. Neki az önbizalmat még meg kell szereznie, de ő legbelül mindig valamennyire frusztrált marad, és ezt folyamatosan kell elnyomnia ahhoz, hogy önmagát kereknek lássa. Sajnos úgy néz ki, hogy ebben az önképben te nem tudod erősíteni őt, mert van, amit nem tudsz adni neki, és ő sem neked.
Sarkalatos kérdésekben tehát erőteljesen másképp gondolkoztok, ami a boldogságotok és kapcsolatotok rovására mehet (megy).
Lehet így leélni közös életet, de tökéletes vagy igazán boldog nem lesz, hiszen te egyre többmindent adsz föl az elvárásaidból, és folyamatosan nem fogod érteni, hogy miért mindig te.
Mások vagytok, mást kerestek, nem közös az utatok.
Lehet, hogy ennél szebbet vagy pártolóbbat és támogatóbbat is írhattam volna, de nem érdemes, csak elfedné a valóságot.
Egy igazán építő, szerelmes kapcsolatban ilyen kételyeknek nem lenne helyük, de legalábbis egymással meg lehetne beszélni.
válasza:Oh szerintem próbáld elolvasni Kedves Kérdező amit leírtál ide. De legalább kétszer olvasd el tüzetesen és lassan!
Szerintem ha igazán szerelmes vagy belé és ő is beléd, akkor van még jövőtök. De ha már 9 hónapja ennyire ki vagy ebben a kapcsolatban, akkor meg van rá az esély, hogy kiszeress belőle.
Nagyon el vagy nyomva szerintem ebben a kapcsolatban :S
Köszönöm a válaszaitokat."Olyan nincs egy párkapcsolatban,hogy az egyik mindent megkap,a másik mindent eltűr." Nálunk pontosan ez a helyzet,tökéletesen megfogalmaztad.
Szerintetek érdemes próbálni megmenteni a kapcsolatot,vagy az esetleges próbálkozások már csak időhúzásnak minősülnének?Én mindig próbálok Vele őszintén megbeszélni mindent,mint felnőtt embereknek kell,de azt érzem mintha csak engem érdekelne,amit mondok.
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Olvasd el, mit írtál az utolsó hozzászólásod kérdése után! Azzal ugyanis már meg is adtad a kérdésedre a választ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!