Hol/Hogyan ismerkedjek? (Lány vagyok)

Jó kérdés. Kicsit fiú szemszögből, de leírom az eddigi tapasztalataimat:

Nekem már többen is mondták, hogy szórakozóhelyen nem érdemes (komoly) kapcsolatot keresgélni, amiben van is valamennyi igazság, viszont én mégis azt mondom, hogy az ilyen helyeken elég jól lehet ismerkedni, mivel elég sok egyedülálló ember jár oda (és sokan kifejezetten párkeresési szándékkal). És nemcsak r*bancok/alfahímek, hanem "normális" emberek is (csak ritkábban, de néha nekik is ki kell rúgni a hámból). Csak itt a "Hogyan?"-ra nagy hangsúlyt kell fektetni, mert ha egy köldökig dekoltált felsőben+miniben+10 centis magassarkúban rázza magát valaki az asztal tetején, akkor ne csodálkozzon, ha "csak arra" kell...

Különösen jó alkalmak az évfolyam- ill. szakestek, egyetemi hetek és bálok, ahol sok hasonló korú és érdeklődésű ember röffen össze, ráadásul sok "ismerősöm ismerőse" is van, így könnyebb kezdeményezni.

Hasonlóan jók még az egyéb egyetemi rendezvények: valamilyen sportprogram, kiállítás vagy túrázás, ahol elég sok új embert lehet megismerni.

Vagy ha elkezdesz valamilyen hobbit (zene, sport), akkor szintén lehet ismerkedni. Csak ugyebár, elég nehéz valamit akkor csinálni, ha az adott dolog nem is érdekel különösebben, csak az "ismerkedés" része... Vagyis tényleg csak olyan dolgot kezdj el, ami érdekel.

Egyesek szoktak még "alternatív" helyeket javasolni, ahol sok ember megfordul, ezek közül szerintem a strand még egész jó. Viszont én nem hiszem, hogy például a könyvtárban/büfében/kávéházban/színházban olyan egyszerű lenne feszengés mentesen kezdeményezni és kedélyesen elcsevegni egy vad idegennel...

A tömegközlekedésnek szintén nem vagyok a híve, mert a távolsági járatokon kb. mindenki zenét hallgat és közben alszik/olvas, így elég nehéz szóba elegyedni bárkivel is. A helyi járatokon ismerkedni pedig kb. olyan, mintha az utcán szólítana le valakit az ember: mindenki siet, tele van a feje a hétköznapok minden bajával, a nap vége felé már fáradt és a töke ki van a világgal... Ilyenkor max. akkor ismerkednék, ha egy bombázó már-már röhejesen egyértelműen flörtölgetne, mert szerintem ciki és szánalmas, ha az ember ismeretlenek szólogat le az utcán, mint egy hajléktalan koldus.

A "Hogyan" pedig elég egyszerű egy (szép) lány esetében. Mosolyogsz a világra, és várod a sült galambot :D Ha pedig már leszólítottak, akkor beszélgetés közben pár pajkos "beszólás", néhány érintés és már sínen is vagy... Azt nem nagyon ajánlom, hogy "direktben" te kezdeményezz (akármit is mondanak itt a GYK-n egyes Nyúlbélák), mert nekem (és szerintem sok más srácnak is) az lenne az első gondolata, hogy csak meghívatni akarod magad/lotyó vagy/senkinek sem kellesz, ezért kétségbeesetten próbálkozol. Mellesleg, elveszik a hódítás varázsa.

Egyesek még ajánlják a netes társkeresőket, de én ezeket elvből elutasítom, mert olyan érzésem van, mintha egy tabló lenne az egész a "való életben vesztes" emberekről: "Helló, XY vagyok, ilyen és olyan jó hapsi/csaj, maga a tökély, mégse kellek senkinek, hiszen itt vagyok ezen a rohadt társkeresőn..."

Én max. végső elkeseredésben, öngyilkosság előtt regisztrálnék be egy ilyenre, amikor már minden mindegy, és lesz@rom, hogy van-e méltóságom. Tudom, hogy egyesek így jöttek össze a későbbi férjükkel/feleségükkel, de nekem akkor is nagyon életidegen az egész. Az se tetszik benne, hogy olyan feelinget áraszt, mint a hentespultban a sok szalámi: Xcm hosszú, Y fűszerezésű és Z húsból, lehet választani. Valahogy hiányzik az ember az egészből. (És akkor még a modellek képeit feltöltő trollkodókról, igazság "kiszínezőkről", csalókról még nem is szóltam.)

24F

ismerkedni bárhol lehet! Bárhol összefuthatsz olyannal aki szimpatikus számodra.

annyi még h a sok egoista, nővel ellentétben, nem ciki ha kezdeményezel, a fiúk örülnek neki ha a nő kezdeményez , és nem néznek könnyűvérűnek.

Akár egy boltban vagy bevásárlóközpontban.."szia tudnál segíteni levenni azt a polcról"

Egy előző hozzászólóval ellentétben, nem gondolom, hogy a webes társkeresőket csak kétségbeesett, méltóságuktól megfosztott emberek vennék igénybe. Én két olyan párt ismerek, akik így találtak egymásra (tehát nincsenek sokan), ők pedig inkább rettenetesen elfoglalt emberek voltak, akiknek se idejük, se türelmük nem volt pl bulikba járni, mások után rohangálni, stb.

Bulikban azért könnyebb ismerkedni, mert az emberek azért járnak oda. A bulis ismeretségek, legalábbis többnyire rövid életűek. Éppen amiatt, hogy a hormonális nyomáson kívül sokszor nincs más közös a két félben.

A házibulik egy fokkal jobbak, ott az emberek között már van valamiféle hálózat, lehet olyan emberekkel találkozni, akik két mondat után is érdekesek tudnak lenni.

Viszont igazat adok abban az előttem szólónak, hogy az csoportfoglalkozásokon, workshopokon, egyéb, csapatos eseményeken lehet a legjobb eséllyel olyanokba botlani, akikkel megtalálhatod a közös hangot. Ehhez persze elsősorban az kell, hogy elkezdj valami hasznosabbal, értelmesebben foglalkozni, mint a bulizás, és a fiúk után rohangálás ;)

27/F