Szerintetek tudok még szerelmes lenni?

Hosszú lesz, de megpróbálok segíteni:

Az erősen függ az emberektől hogy mennyire is képesek "szerelmesek lenni". Ha valaki kellően idealista típus, akkor bármennyiszer és bármennyire. Azt tudni kell, hogy a szerelem voltaképpen egy érzelmi illúzió, és nagyon függ a hozzáállásunktól. Mint olyat, le is lehet rombolni, akár magunkban is. De fel is lehet építeni.

Ha egy kapcsolat eleve lagymatagnak indul, az esetek jelentős részében az is marad. De ne essünk az ellenkező végletbe: Ilyen az, ha valakinek messze túl nagyok az igényei, folyton az igazi "igazit" keresi, és nem néz szembe azzal a ténnyel hogy a potenciális "igazik" valójában ezerszám mászkálnak mindennap körülöttünk az utcákon... Tehát az is hiba, ha valaki mindenáron egy tündérmesébe illő párválasztásról ábrándozik. (Ebbe a hibába a nők vélhetően inkább beleesnek mint a férfiak, de igazából nincs teljesen nemhez kötve.) Eközben a jól működő párok jó része igenis - legalább részben - racionális alapon találta meg egymást, és tartottak ki egymás mellett.

Tehát a végső jótanács: Csak azért hogy legyen valakid, ne kösd össze az életed senkivel. De tartsd nyitva a szemed, hátha mégiscsak akad olyan körülötted aki nagyon is méltó arra hogy szeresd... És gondolj kevesebbet a megelőző "nagy szerelmedre"! (a válaszadó: 30F)

Az előzőekhez kapcsolódva, azt se felejtsd el, hogy majdnem minden igazi kapcsolatban van egy "összecsiszolódási" fázis, amikor is a felek hasonulnak egymáshoz. Különösen a hosszú távon is jól működő kapcsolatok elején. Tehát merj ismerkedni: Attól ha valaki eleinte egy kicsit másnak is látszik, mint amilyenről ábrándoztál, még elképzelhető hogy rövid idő múltán túlteljesíti minden álmodat.

Sok szerencsét az élethez! Biztos vagyok benne hogy még sok boldogság vár rád...

23:25

Hamis dilemmát állítasz fel, aztán csodálkozol, hogy nincs kiút.

00:01

Nem idealizmustól meg más ilyesmiktől függ a "szerelem", hanem a génektől. Az egész egy kémiai reakció, olyan, mint egy drogmámor. Nem lehet tudatosan irányítani. Időtartama 1-2 év, pont jó volt arra, hogy a paleolit korszakban elég időre összeálljon egy pár ahhoz, hogy a gyerek megfoganjon, megszülessen és talán lábra is álljon. Civilizált ember számára pedig nem létfontosságú, hanem egy érdekes kaland, amin tizenévesen átesünk, aztán jobb nem kultuszt teremteni köré, mert csak félrevisz.

"szeretném újra azt érezni"

Nem csoda, hiszen, mint mondtam, a szerelem egy természetes drog. És az elvonása ugyanolyan fájdalmas, mint bármelyik drogé. De nem a szerelem a legjobb dolog az életben, noha kétségkívül erős élmény. Túl kell lépni a szerelem elvesztésén. Vannak persze, akik egész életükben a szerelmet keresik, de ők végül majmot csinálnak magukból.