Szerintetek tudok még szerelmes lenni?

Én 41 évesen, túl néhány kapcsolaton tudtam meg, hogy igaziból valóban csak egy van, és én éppen benne vagyok. Pedig már volt egy 20 éves kapcsolatom és gyermek is belőle, de az -így utólag- pont olyan volt, amiről írtál:

"valaki olyannal leszek együtt, aki nem annyira passzol, csak hogy legyek valakivel"

Tetszett, de nem voltam annyira szerelmes, mint amennyire illene ahhoz, hogy együtt akarjak élni vele, dehát fiatal voltam és a terhességtől sem ijedtem meg.

Néhány fázison keresztül megy az ember, amikor sok mindenben változik a véleménye, változnak az érzései.

A gyerekszüléssel jön el az első komolyabb érzelmi váltás.

Egy párkapcsolat viszont teljesen hibátlan sosem lesz, csak azt lehet mérlegelni vagy osztályozni, hogy melyik negatív tulajdonság mennyire fontos szempont.

Én most azt érzem, hogy passzolunk, és amikor vita van, akkor azt is érzem, hogy türelmesebbnek kéne lennem, és a vitáink a rossz oldalamra hívják fel a figyelmet. Tehát nem negatívumként fogom fel, hanem segítségként, a szerelemnek köszönhetően pedig van erőm és célom arra, hogy előnyömre változzam.

Nem, nem vagy még túl rajta. Hidd el, létezik a dolog, hogy két ember egymásnak van teremtve. Ez a két ember találkozik és mindketten ugyanezt érzik.

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

A legtöbb ember max. 1-2-szer lesz igazán szerelmes, aztán ezt kinövi. 23 évesen már kicsit nagy vagy ahhoz, hogy még mindig azt képzeld, hogy az életben a szerelem a csúcs, aminél nincs jobb dolog. Ez nem így van, a szerelmet erősen túlértékelik, lehet, hogy nem a szerelmet kellene már kergetned.

"Amitől a legjobban félek, hogy valaki olyannal leszek együtt, aki nem annyira passzol, csak hogy legyek valakivel."

Akibe az ember szerelmes, ahhoz gyakran egyáltalán nem passzol, csak éppen az agyát uraló kémiai reakció miatt ezt egy ideig nem veszi észre. Hozzád illő párt találni könnyebb, ha nem vakít el a szerelem.

Atyaég, 100%-ig ugyanezeket érzem mint te kedves kérdező. Mintha csak én írtam volna a kérdést. Lassan 1 éve szakított velem az a férfi, akivel én is pont ugyanígy éreztem, amit írtál: nem csak életem szerelme volt, hanem a lelki társam, a legjobb barátom, úgy éreztem vele teljesedtem ki igazán. De otthagyott, mert ő nem így érzett. Rettenetesen megviselt és azóta én is folyton ezen pörgök, hogy fogok-e még ilyet érezni? Lesz-e még valaki, aki újra ennyire megfog majd vagy be kell érnem egy langyos valamivel, ahhoz, hogy családom lehessen. nagyon rossz:( Sajnos nem tudnak vigasztalni, mert láthatod, hogy engem is ez a probléma gyötör. Én is pont ettől félek, hogy ilyen fokú érzelem csak egy van az életben, a többi már nem lesz ilyen erős:( arra gondolok én is, hogy ez az egy nagy szerelem adatott meg nekem és ez is szarul sült el... Anyukám meg mindenki biztat, hogy leszek még szerelmes nagyon is, de elképzelhetetlennek tartom. És én ráadásul már nem is vagyok annyira mai csirke:S

26 L