Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet, hogy én magányra vagyok ítélve? Valahogy teljesen diszfunkcionálisan viselkedem a párkapcsolatokban.
Az egyik totális ellentmondás, hogy az elején, amikor még visszafogottan ismerkedni kellene, mindent belerakok, eddig minden komolyabb kapcsolatomban gyakorlatilag néhány hónap után összeköltözés történt. Az elején iszonyú lelkes vagyok, programot szervezek, szerelmes dalokat küldök, közös jövőről álmodom, tényleg mindent beleadok, ettől persze a legtöbb pasi bepánikol.
Viszont a kapcsolatba iszonyatosan belesüppedek. Eleinte semmi más nem érdekel csak ő, így elhagyom a hobbijaimat, elhanyagolom a barátaimat, végül unalmassá, depresszióssá válok, nem tudok visszatalálni magamhoz, az aktuális páromat hibáztatom a saját nyomoromért, és azt érzem, hogy egyedül kell lennem, hogy újra önmagam lehessek.
Aztán ha vége, akkor megint elkezdek élni, normális lenni, de persze közben őrülten hiányzik a másik, olyankor jövök rá, hogy én csesztem el, átlátom a dolgokat, átgondolom, fejlődök. De kapcsolatban képtelen vagyok fejlődni, minden kapcsolatomat tönkreteszem.
Valahogy nálam az 1+1 nem több lesz mint kettő, hanem kevesebb. Mindhárom komolyabb kapcsolatomból úgy jöttem ki, hogy teljesen elveszítettem magam, és teljesen leromboltam magam mellett az embert is, akit szerettem.
Van olyan, hogy valakinek be kell látnia, hogy egyedül jobb, bármennyire is magányos élet ez? Persze hiányzik egy társ, nagyon érzelmes ember vagyok, de azt érzem, hogy többször már nem bírom ki azt a fájdalmat okozok neki és magamnak. Annyira fáj a vége, hogy úgy érzem nem érte meg, és inkább leteszek arról a fantasztikus boldogságról, amit a szerelem okoz, hogy ne jöhessen többször az az iszonyú fájdalom. Egyedül egy viszonylag stabil, kiegyensúlyozott üzemmódban ellennék, nem lennének ilyen iszonyatos hullámvölgyek.
válasza: válasza: válasza:Nem is értem, igen pontosan leírtad mi a probléma.
Ha jól értem többedszer is belefutsz, esetleg, tanulni belőle? xD
Ne törekedj a kiegyensúlyozott magányra, az zsákutca.
Úgy mellesleg nem te voltál egyedül egyik párkapcsolatodban sem, szóval az is kérdés, hogy ők közben hogy éltek, reagáltak?
válasza: válasza:A legegyszerűbb beletörődni és azt mondani, hogy nekem ez nem megy. Nem mellesleg egyszer úgy is megtetszik valaki újra, akinek nem tudsz ellenállni és kezdődik minden előröl. Kis tini koromban én is hasonló kaliber voltam. Az első pár hónap hatalmas lángolás, ráakaszkodás, töltsük együtt a nap minden pillanatát stb stb. Aztán eljött a 4-5. hónap és szépen kezdett lankadni a lelkesedés, sok esetben kudarcba is fulladt az egész.
Meg kell tanulni AGGYAL gondolkodni és nem szívvel, akkor is ha párkapcsolatban van az ember. Nekem pl lehetőségem lett volna első hónaptól kezdve a párommal élni, de nemet mondtam. Jobb ha előbb kialakulnak a dolgok és csak utána törjük ilyeneken a fejünket...
Ne akaszkodj rá egy pasira sem! Teremtsd meg az egyensúlyt a barátok, a párod és a hobbijaid között. Pl ha hobbid az úszás, és kedden meg csütörtökön jársz, akkor ne add fel a párod miatt, inkább kérd meg hogy ha szeretne akkor kísérjen el. Ha nem szeretne, akkor találkoztok utána, mindegy. Szervezz baráti estéket, ahol csak a barátok, egyszer-kétszer olyat is ahova barátok barátnők mehetnek együtt. Ha ezt sikerül észben eldöntened és tartanod, akkor egy idő után kialakul egy rend, amitől egyrészt nem kerülsz nyomorba, nem veszted el az érdeklődésedet, a barátaidat stb, másrészt a párodnak is hagysz némi szabad teret ezáltal ő sem fullad meg.
Nagyon nehéz szabad teret engedni és mással elfoglalni magadat, amikor a pároddal is lehetnél, ez tény. Viszont meg kell tenni.
Na ez is egy érdekes dolog: "Nagyon nehéz szabad teret engedni és mással elfoglalni magadat, amikor a pároddal is lehetnél, ez tény."
Az a fura, hogy olyankor mikor már sok ideje együtt vagyunk ez persze jól megy, tehát mire már ott tartunk, hogy pont hogy közös programokat kéne csinálni és odafigyelni, őrizni a tüzet, na addigra kiválóan szabadon engedem és lefoglalom magam és totál eltávolodunk. Tehát valahogy pont fordítva csinálom ezt az egészet, mint ahogy jó lenne.
válasza: válasza:6-os vagyok. Ezért van az agyunk, mint már említettem. Te a szíveddel gondolkodsz és azután mész míg az agyad abszolút nem játszik szerepet a kapcsolatotokban. Az elejétől kéne tartani az egyensúlyt barátok, párkapcsolat és hobbi között.
Te jelenleg az elején minden percedet a pároddal, ergo 0 egyensúly, utána meg nagyjából minden percedet mással, ergo ismét 0 egyensúly. Ezzel van a hatlmas probléma, ami simán kiküszöbölhető, ha az eszedet is beleviszed egy kapcsolatba és TUDATOSAN alakítod úgy a dolgokat, hogy meglegyen az egyensúly.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!