Hogyan tettétek túl magatokat a szakításon?

Elkezdtem intenziven edzeni, minden nap. Jobb lett a kozerzetem es akadt jopar uj hodolom!

( az alakomrol nem is beszelve )

Nekem a naplóírás, a frizuraváltás és az új hobbik keresése vált be. Továbbá sok időt töltöttem társaságban és visszaadta az önbizalmamat a sok elismer tekintet. Sajnos a szakítás így megy. Először iszonyat fáj és hiányzik nagyon, aztán haragszol Rá, aztán már nem érdekel, sem haragot sem fájdalmat nem érzel. Kívánom, hogy mielőbb elérd az utolsót!

juj..mondog elszomorodok ha szakításról van szó.főleg ha egy hosszú kapcsolat ér véget.bele is tudom élni magamat,hiszen ahogy elnézem az én kapcsolatomat (4 éve tart)eléggé a végét járja.nemtudom feldolgozni,hogyha már ennyi időt és ennyi mindenen keresztűl mentünk-jón és rosszan-akkor mért nem bír ki több megprobáltatást..szomorú sajnos.tanácsot másnak mindig könnyebb adni.ezt szerintem át kell vészelned,nemtudod kihagyni az életedből.menj a barátnőiddel bulizni :) rúgj ki a hámból felejtsd el a gondokat.akad pár pasi aki segít elfeledtetni veled...még ha csak egy bók,vagy flört erejéig is és még ha csak egy estén..de egyre többet fogsz eljárni egyre jobban fogod felejteni.egy kicsit chatelhetsz is (nem társ keresésre gondolok)...elmondod valakinek mi bánt és ő őszintén meghallgat...tanácsot is ad...:)hodd el menni fog ez!fel a fejjel és csak előre soha ne hátra:)és ne fejjel a falnak :)remélem hamarosan jól leszel :)

Próbálj meg nem rá gondolni, vagy ha mégis akkor csak a rossz tulajdonságaira. Ne nagyon legyél egyedül, menj el barátokhoz, hogy még véletlenül se legyen időd a srácon gondolkodni. Az smseket, hozzá főződő tárgyi emlékeket semmisítsd meg. Míg ez nem sikerül, addig ne is álmodj arról, hogy elfelejted. Jah és azt se felejtsd: Ha ő lett volna az igazi, akkor sikerült volna. Kitartás! :)