Szerintetek érdemes harmadjára belevágni?

16 éves voltam, ő 20. elsők voltunk egymásnak. 2 és fél évig voltunk együtt. a kapcsolat felénél kezdtem azt érezni, hogy ő nem annyira szeret, elhanyagol. utólag azt hiszem túlságosan rátapadtam, és semmi magánéletünk nem volt, mindig megfelelni akartam neki. majd szakítottunk, fél év után újra összejöttünk. a dolgok viszont nem változtak, fájdalmasan ismét vége lett. ez volt fél éve.

kb 1 hónapja megint beszélünk, néha összefutunk, vagy chaten. órákig tudunk egymással beszélgetni őszintén, dac nélkül. ő keresett meg 1 hónapja azzal, hogy elolvasott egy könyvet, ami nagyon mély nyomot hagyott benne. a szeretetről szólt. azt mondta, hogy rájött, hogy miért nem éreztem, hogy szeret, és hogy ő miért nem érezte, hogy én szerettem. rájött, hogy közös kis erőfeszítésekkel csodálatos kapcsolatot lehet kialakítani. konkrétan nem mondta, hogy legyünk együtt, de én úgy érzem, hogy csak idő kérdése. engem is felkavart a dolog. azt hiszem, mindketten sokat változtunk különféle dolgok miatt. én pl elmentem fősulira, megkomolyodtam, önállóbb lettem, nem vagyok már oylan hisztis mint régen. ő elment dolgozni, kezdi megismerni magát, személyiségfejlesztéssel foglalkozik. tehát én hajlok rá, hogy mégegyszer megpróbáljuk. nem volt régen olyan sok konfliktusunk, csak nem tudtuk kimutatni a szeretet kellőképpen. nem voltunk egymás lelkitársai, úgy érzem nem voltunk hozzá elég érettek.

szerintetek? ilyen változásokkal érdemes újrakezdeni?