Az természetes, hogy így történt?

Miért van az, hogy régen, amikor még pici szerencsétlen gyerek voltam és csak ábrándoztam egy barátnőről azt gondoltam, hogy majd mekkora varázs lesz ez az egész, az első csók, első együtt alvás, első együttlét stb., és mégis úgy mentem át ezeken a dolgokon, mintha mi sem lett volna természetesebb? Azt hittem ez fogja majd állandóan lekötni a gondolataimat, és azt hittem ezt fogom újságolni mindenkinek, pedig egyáltalán nem. Ez egy kicsit furcsának tűnik nekem.