Honnan tudhatom, hogy lesz e még belőle valami?

Szeretem őt, erről kétségem sincs, de ő ezzel már nincs így. Azzal az indokkal szakított velem, hogy nem én vagyok a számára az igazi. Szerintem, csak megijedt, hogy túl komollyá vált a kapcsolatunk és még nem kész rá. Meg is értem, fiatalok vagyunk. 23-24évesek.

Egyedül akar lenni, szabadságra vágyik. Folyamatosan ezt hangoztatja. De mégis mindennap beszélünk, egyikünk mindig keresi a másikat. Ha nem én akkor ő. Valami indok mindig akad. S olyan is van, hogy csak hallgatunk a telefonban, mert mondani nem tudunk semmit, de letenni mégsem akarjuk.

Ráadásul tegnap előtt együtt aludtunk. S ahogy rám nézett... Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára így nézni rám. Abban a tekintetben jóval több volt puszta testi vágynál. Akárcsak az érintéseiben. Mert tényleg csak aludtunk. Nagyon fáradt voltam. És bóbiskoltam a karjaiban, ő pedig csak finoman cirógatott, úgy, ahogy még a kapcsolatunk elején sem. Persze azért másnap reggel a csókmentes szabályt is átléptük, de pettingnél több nem volt köztünk. Szóval biztosan nem csak megdugni akart.

A legszívesebben fel sem ébredtem volna. Csodálatos volt.

Aztán azt az estét követő nap fogalmam sem volt róla, mi volt ez? Jó lett volna átbeszélni vele, de dolga volt, aztán hajnalban kapok tőle egy smst, hogy most végzett s, hogy mennyire fáradt, és hogy legyek ügyes másnap (aznap).

Szeretem őt. Nagyon szeretem. Annyira, hogy az már néha fáj. S azt szeretném, hogy velem legyen. De tudom, hogy most nem harcolhatok érte, nem vehetem rá semmire, mert ezt a döntést neki kell meghoznia, ha készen áll rá. De vajon van értelme várni?