Szeretném megállni, nem szeretném keresni, de hogyan?

Ezek alapján amit leírtál, nekem nem az jön le h nem meri kimondani h szeret, hanem inkább elege van belőled. Én sem tűrném el nagyon ha szakítanék a bnőmmel, ő meg egyfolytában hívogatna, meg azzal jönni h szeretem-e még, biztos megbántam stb stb. /Ezt most ne vedd sértésnek:)/ Ha azt mondja h lezárta, és csak így kinyomja a telót, meg nem veszi fel, akkor sztem már idegesíted a kérdéseiddel. Ha akarna még vmit, akkor többször keresne, nem csinálná azokat amiket leírtál.

Próbáld magad lefoglalni vmivel, biztos van vmi hobbid. Azt nem mondom h keress mást, mert kell egy kis idő amíg az ember felejt.

Lehet h nehéz lesz, de ne hívd többet, ne írj neki ha nem muszáj. Ezt persze erre a "szeretsz, nem szeretsz" dologra írtam, mert ha munka miatt kell, akkor muszáj.

Biztosan szeret valamennyire és az is biztos, hogy hiányzol neki, 5 évet nem töröl ki senki csak úgy az életéből. De ez nem jelenti azt, hogy veled akar lenni, hogy téged akar társául. Ez nem a jelennek szól, hanem az elmúlt 5 évnek. Amit úgy tűnik, hogy ő minden erejével le szeretne zárni. Nem tudsz mit tenni. Tudom, szörnyű, teljesen együtt érzek veled. Az én exem is elmondta egy közös barátunknak, hgy nagyon szeret, de jobb lesz így mindkettőnknek. Sajnos együtt dolgozunk, és hidd el, látom nap mint nap a metakommunikációjából, abból ahogy használja a közös szeretetnyelvünket, hogy nem az érzi ő sem amit mond. Ettől függetlenül sajnos el kell ismerni, hogy ezen nem tudunk segíteni. Amíg a saját érzéseit meghazudtolja, addig nem lehet kinyitni a szemét vagy ha valamitől ki is nyílna az biztosan nem attól, hogy te bármit is mondasz, kérdezel vagy teszel.

Azt is látnunk kell (neked is és nekem is) hogy mi hiába néztünk szembe magunkkal és ismertük fel a hibáinkat, ez kevés. Ez maximum az 50%-a a történetnek, a másik 50% hiányzik belőle.