Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Képtelen vagyok a boldogságra. Miért van ez? (történet lent)
Megpróbálom egész érthetően leírni. Van egy barátom, nagyon szeretem, igazi szerelem. Csakhogy.... Valamiért, mintha mostanában próbálnám elfojtani magamban ezt az érzést. Mintha azt próbálnám magamba sulykolni, hogy nem szeretem. Nem tudom miért van ez. És ezek a gondolatok nekem is nagyon fájnak, ugyanis megőrülnék, ha mi szétmennénk. Komolyan úgy érzem, mintha nem lennék képes a tartós boldogságra. Mintha folyamatosan valami drámát kéne kreálnom magamnak, csak hogy egy kicsit szenvedhessek. :S
Miért van ez? Mi a véleményetek?
Korok... 18/L (én), 19/F
Igen, szerintem is hülye vagyok.
Utolsó válaszolónak... Valóban ilyenek járnak a fejemben, hogy majd nem leszek elég jó neki, vagy hogy vége lesz ennek az érzésnek. Pedig szó sincs ilyenről, csak az én fejemben kreálom ezt a hülyeséget.
És igen, szeretem, ezért nem is értem, hogy miért van ez az egész.
Köszönöm a válaszaitokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!