Mi lenne a helyes lépés részemről?

Két éve vagyunk együtt a barátommal. Ő egy nagyon aranyos, kedves srác, de ugyanakkor eléggé önfejű is. Tudni kell róla, hogy nagyon szeret játszani (gépek, póker). Néha nyer, néha veszít. Szerencsére ezt a hobbit újabban nem olyan sűrűn űzi. Márciusban úgy döntött, hogy álláshiány miatt beáll krupiénak egy póker klubba. (Kecskére a káposztát...) Ez idő alatt elég keveset találkoztunk. Egy héten egy, maximum két alkalommal, de sajnos ő ilyenkor eléggé fáradt is volt,szóval inkább aludt, mint velem foglalkozott. Amikor én aludtam volna, ő volt ébren, tehát éjszaka volt éber (hajnali fél kettő környékén). Elég egyedül éreztem magam, ezért ezidő alatt, hogy ne legyek a négy fal között újból eljártam a barátaimmal szórakozni hétvégente. Egyik hétvégén ott volt a barátom haverja, akivel én is jóban vagyok, megbeszéltük, hogy felveszem egy csevegős "oldalra". Pár hétig általános dolgokról beszéltünk, aztán egy kicsit elmélyült ez a dolog. Elkezdtünk arról beszélni, hogy mi lenne, ha én egyedül vagyok... Szóval megbeszéltük, ha egyszer, mikor senkim nem lesz... Gondolom értitek. Nos, egyik nap párom észrevette, hogy beszélgetünk. Barátom leleményes volt... Megoldotta, hogy a következő beszélgetésünket meg tudja nézni, és lebuktunk. Volt nagy balhé. Ők ketten összevesztek, én meg... próbáltam helyrehozni a dolgot, hogy bocsásson meg nekem, hisz fizikailag semmi nem történt, nem tudom, mi ütött belém, miért csináltam. Aláírom, szemét voltam, másként kellett volna cselekednem. Tulajdonképpen tényleg rendes barátom van, megpróbál mindenben segíteni, csak úgy érzem, hogy egy TV-műsor, vagy egy játék, vagy egy számítógép fontosabb nálam. (Ilyen kifogásokkal nem jön el hozzám.) Nem tudom, mi tévő legyek!? Fontos a barátom, érzem, hogy szeretem, csak ez már lehet, csak pusztán baráti. Félek, mert ha vége lenne, lehet megbánnám.:( (Bocsánat a kisregényért)