Ujra szerelmes vagyok a paromba, vagy csak a libidom nott meg?

8. evunket tapossuk a parommal. 2009 evvegeig minden rozsaszin volt imadtuk egymast, addig is voltak kis hullamvolgyek, de ereztem, hogy szerelmes vagyok, de nagyon. Csaladot akartunk alapitani, es 2009 novembereben sikerult is teherbe esnem. Nagyon feltunk, hogy valami baja lesz a babanak, ezert hanyagoltuk a szexet. Sajnost nem jol tettuk. Tovabbra is meg voltunk, semmi baj nem volt, orultunk, hogy jon a baba, de valahogy a bennem zajlo hormonvaltozasok hatterbe szoritottak a szerelmet. Ami kislanyunk megszuletese utan is folytatodott. Ereztem, hogy elmult a rozsaszin kod, amit nagyon sajnaltam, mert ugye fantasztikus erzes. A kislanyunkat kezdtem el ugy rajongassal szeretni, olvastam is, hogy normalis dolog hogy egy ideig hatterbe szorul esetleg a partner, de nem tudtam meddig. 2011 nyaran kenyszerusegbol juliustol karacsonyig egymastol tavol voltunk (nem szunetet tartottunk, a korulmenyek miatt kellett tavol lennunk egymastol) Nalam volt a lanyunk. Folyamatosan fenntartottuk a kapcsolatot, de mivel tudtam, hogy hosszura nyulik a tavollet, nem beszeltunk minden nap, csak rosszabb lett volna. Az elso 1-1.5 honap meg egesz konnyu volt (akkor meg nem tudtam, hogy 5 honap lesz belole, 3 honapnak nezett ki a dolog), aztan egyre jobban hianyzott, ereztem, hogy szerelmes vagyok bele. Aztan karacsonyra vegre ujra egyutt voltunk. Par hetig dult is a lamur, aztan vissza a szurke hetkoznapokba. Egeszen 2 hettel ez elottig. A libidom nagyon a beka feneke alatt volt 2010 elejetol, szinte a nullara esett vissza. Most meg alig birok magammal, egyfolytaban csak hozza simulnek, kedvemet lelem abban, hogy csak nezem, es szepnek talalom (mint az elott), imadok vele csokolozni, pedig a kislanyom szinte megfogantatasa ota joforman kerulom a nyelves csokot vele. Most ugy vagyok, mint az elso 3 evben a csokolozassal. Imadom. (akkoriban kepesek voltunk estenkent ugy hazasetalni, hogy csokoloztunk menet kozben...megvalosithato, csak lassan halad az ember:D) kislanyom szuletese elott minden nap mondtam neki, hogy szeretem, akar tobbszor is, aztan ez elkopott. Most megint azon kapom magam, hogy egyre surubben kicsuszik a szamon, csak ugy. Napkozben, ha dolgozik, nem hianyzik, de most is, ha ra gondolok, erzem azt az erzest a gyomromban, csokolozas kozben is. Hazajon, aztan csak ugy atolelem, mint regen, persze nem olyan tinis hevesseggel, mint akkor, minden kicsit tompabb es higgattabb. Meg egy gyermeket szeretnenk, de biztos nem esek bele ebbe a hibaba meg egyszer, nem fogom ellokni magamtol megint.

Semmi gondunk nem volt a 7 ev alatt, tiszteljuk es szeretjuk egymast, csak a szerelem elveszett...vagy megse?