Azok, akik egyedül vagytok hogy bírjátok? Itt ülök kinlódok a szakdolgozatommal, közben folyton a volt barátnőmre gondolok, aki nagyon hiányzik, szól a rádió, de nincs kihez szólnom, nagyon magányosnak érzem magam. Hogy élitek túl?

megszokás,sosem volt barátnőm a saját hibámból

dettó ugyanez vagyok csak csajban, de a szakdoga lassan kész xd

Ugyanez.Most én is nagyon kínlódok.Nekem már 3 éve nem volt kapcsolatom,a barátaim,akik amúgy nem voltak azok,pedig magamra hagytak,vagy én szakítottam meg velük a kapcsolatot.Így már kb másfél éve ez van,nincs senki.Most itt gyötrődök a gép előtt és nagyon rosszul érzem magam,szenvedek.Süt a nap és úgy mennék valahová,de nincs kivel.Én mindig sétálgatni megyek egyedül,az sokat segít.Most pl alig várom,hogy mehessek bevásárolni majd pár nap múlva,addig sem ülök itthon.Nagyon rossz ez így,de szerencsére most előkerült nekem egy régi ismerős,akivel néha találkozunk,sokat jelent ez nekem,remélem,ő megmarad:)Meg levelezgetek innen gyikról,itt élem a második életemet,mert itt van társaság.Amúgy most a legrosszabb.Egész nap egyedül vagyok itthon,szüleim elmentek,este jönnek haza.Én meg szeretem,ha enyém az egész ház,de most valahogy mégsem tudom jól érezni magam,mert egyfolytában azon kattogok,hogy menni akarok valahova és nem tudok a lakásban ülni,megbolondulok,meg fogok őrülni így,nem bírom.Szinte már alig várom,hogy vége legyen ennek a napnak,pedig szép idő van.Szeretnék olvasni is,de nem tudok,mert egyfolytában kattog az agyam,egy percig nem tudok megpihenni,pedig kéne.De a legrosszabb mégis ebben az egészben,hogy úgy érzem,így elmegy mellettem az élet.De hova a P-be menjek ismerkedni,azt mondja meg nekem valaki?Mert mindenki ezzel jön.És igazuk van,csak kár,hogy pénz nélkül ez kivitelezhetetlen.Unokatesóm pl felajánlotta,hogy vele elmehetek ide oda,azóta is hív,szerintem ebből sem lesz semmi.Pénzem nincs,táncolni mennék,de miből,az se megy,hacsak nem fizeti nekem valaki a 6000 ft-okat,amit kétlek.Úgyhogy csak sétálgatok egyedül,az is jó,csak egyedül baromi lassan megy az idő,ráadásul kis községben lakok,itt aztán nincs túl sok ember,akivel tudnék ismerkedni,mert mindenkit ismerek.A városba meg nem megyek,mert tele van tahókkal az utca,ott pénz nélkül meg nem tudok kezdeni semmit.Egyedül nem szeretek csak úgy kirakatokat bámulni,sajnos én nem ilyen vagyok.Bár ilyen lennék.De én akkor pl tiszta ideg vagyok,hogy nem tudok venni semmit,csak nézem őket és olyankor el is unom magam,nincs is kedvem az egészhez.Úgyhogy nem tudom,mi tévő legyek.Alig várom már,hogy vége legyen a napnak és legyen holnap,hátha hív az ismerősöm,remélem,rá fog érni.Már csak egy kérdés van:Van kiút ebből az enyhén szólva sz@r helyzetből?Kiderül,ha már nem fogom teleirkálni a gyikot a válaszaimmal.Nem mintha eddig olyan hű de sok válaszom lenne,de azért van bőven:)De ha majd jóra fordul a sorsom,akkor is lehet,feljövök ide néhányszor:)Kösz,ha valaki végigolvasta a regényemet:)22n

Nekem is uez, csak lány vagyok és érettségire tanulok. Én is úgy érzem néha, hogy ezt nem lehet túlélni, nagyon szar érzés egyedül lenni :( Kitartás, és sok sikert a szakdolihoz! :)