Hogyan tehtném túl magam az első szakításon? 12 éves vagyok és mozt mondhatjátok hogy fúúj ribanc, meg hogy 12 évesen még tanuljak, ne pasizzak de ez más!

jah, most mi felejtsük el helyetted? vagy mi? mindenki azt hiszi ennyi idősen, hogy hű de nagyon szerelmes volt, meg ezek valódi érzelmek, de csak pár év múlva jönnek rá, hogy ez nagyon nem így van. tudom, én is voltam ennyi idős, én is "szerelmes" voltam. szóval tudom, miről beszélek.

mondtunk tanácsokat, vagy megfogadod, vagy felháborodsz azon, hogy esetleg a nálad tapasztaltabbak jobban tudnak valamit, ez a te döntésed. látom inkább az utóbbi választod. de akkor meg minek kérdezel?

Nézd ésszerűen: az derül ki abból, hogy most fáj, hogy ami volt, az értékes volt. Később lehet, hogy már nem így látod, de az majd később lesz.

El fog múlni, és lesz más, mert különben kihalna az emberiség.

Milyen rossz lenne, ha nem fájna, vagy gyorsan elmúlna a rossz érzés, mert akkor később nem gondolkodnál el azon, hogy kit engedsz ilyen közel magadhoz.