Miért van az, hogy akarok is barátnőt, és nem is? Az emberek miért értékelik túl a párkapcsolat szerepét az életben?

Nem hinném, hogy aszexuális vagyok. Nekem is tetszenek a szép nők. (Férfi vagyok, ha nem derült volna ki.)

Izgatnak szexuálisan is, de nem kívánok intim kapcsolatba lépni senkivel. Nem akarok a titkaimról beszélni, és úgy indokolatlanul közel engedni magamhoz valakit.

És nincs kedvem energiát ölni abba, hogy találjak valakit, majd ha találtam, akkor az ő szórakoztatásába, vele való veszekedésbe. Így sokkal egyszerűbb az élet, és nem tudom, hogy másoknak miért ad ez akkora pluszt, hogy megérje csinálni. Persze-persze jó dolog, de beszélgetni barátként is lehet a nőkkel. Csak a szexért viszont bolond lennék vállalni bármilyen kötelezettséget.

Igen, a Bak jegyében születtem.

(De én ezekben a dolgokban sem hiszek. :D)

Hátha neked ez többet elárul, mint nekem.

Tévedsz, én nem akarok senkit téríteni. :D

Inkább arra voltam kíváncsi, hogy másoknak miért annyira fontos, hogy legyen valakijük. De eddig nem tudta megmagyarázni senki, hogy miért az. És én sem, hogy nekem miért nem.

Eddig még nem volt senkim, és lehet hogy ezért van ez. De... ha nem vagyok szerelmes, nem kell igazán senki, akkor miért keressek valakit? Hogy legyen? Talán értitek, hogy mire gondolok.

Ha nincs egy olyan, akire szükségem van, akkor miért válogassak?