Szakítás utáni depresszió?

Borzalmas. Iszonyatosan fájdalmas szembenézés önmagammal, a hibáim felismerése és megértése, önmarcangolás, sírva elalvás és sírva ébredés. Tanulságok levonása, szándék az újra megpróbálásra, a hibáim kijavítására.

Egyébként így utólag visszanézve ilyen lehet, amikor a pokolra kerülsz: szenvedsz, sírsz, önmagad ostorozod, számba veszed, milyen hibákat követtél el, rájössz, hogy bár felismerted őket, Őt már vissza nem kapod soha. Ha megjártad a legmélyebb szinteket, utána következik a lassú, NAGYON lassú felépülés, megtisztulás. Már nem csak saját magad hibáztatod, hanem azt is felismered, hogy a másik miket rontott el és igyekszel levonni a tanulságokat, hogy a következő párkapcsolatodban ne kövesd el újra őket illetve hogy milyen pasi/nőtípusokat kerülj el a jövőben nagy ívben. Aztán egy nap már kezdesz észrevenni másokat is, nem csak az exeddel töltött szép órákon kattogsz. De mint írtam ez egy nagyon hosszú folyamat, aki labilisabb lelkileg, sokszor bekattan. De mindig szem előtt kell tartani, hogy van belőle kiút.

Sajnos pont most zajlik nálam. Talán még van remény,hogy keresni fog, és rendbehozzuk a dolgokat. De üres vagyok, nem találom a helyem, sokszor rámjön a sirhatnék, iszonyat hiányzik, szóval borzalmas. Nem tudom hogy fogom túlélni ha végleg elveszitettem. 23/l.

Májusban szakítottunk 5 év és pár hónap után. Vagyis 10. hónapja szenvedek és úgy érzem, hogy egyre jobban. Mindenről ő jut eszembe, sokat sírok. Nagyon hiányzik. Szoktunk beszélgetni néha neten, mindkettőnk igénye. De néha azt hiszem egyre mélyebbre süppedek. Nem vagyok túl jól :((( 26/N

Szarul vagyok én is.Miközben ő meg lehet hogy már keres valami nőt magának,hogy el tudjon felejteni.Mondjuk ezt undorítónak tartanám,de már épp eléggé megvisel az egész.Azzal nyugtatgatom magam,hogyha tényleg vele kell élnem,és egymás mellett kellene maradnunk,akkor jelentkezni fog.Ha meg nem,amibe belehalok,akkor meg mégse ő az aki mellém való.