Lányok! Nektek mi a véleményetek arról, ha egy fiút rengeteg dolog érdekel és sokat kérdez? Mármint nem úgy, hogy nem hagy szóhoz jutni, csak kíváncsi és érdeklődik sok minden felől?

Amatőr szinten, de író vagyok. Sokban egyetértek a véleményeddel, de azért nem kell így kisarkosítania mondandót. Én nagyon sokszor vagyok egyedül és merülök el a gondolataimban, amik nem a forma-1 csak és nem a zene. Amiket említettem, az is én vagyok, hiszen a szenvedélyem. De mindemellett végletekig egy komoly és céltudatos ember vagyok, az internet átka pedig az, hogy azt vesszük észre, amit látni akarunk, a sorok közt olvasni nem sokan vagyunk képesek a neten. Értékelem az őszinteségedet, és azt, hogy rávilágítottál arra, amit magamtól is tudok. Ám áruld el: ha én elkezdek mesélni egy körben a saját lelki világom mélységiről, arról, amik velem történtek az évek során, szerinted érdekelni fog valakit? Pont az általad említett médiafosságok miatt szerintem 30 emberből 1-et ha valójában érdekelni fog. Mégis keresik a társaságomat és szeretnek, úgy érzem. De pont ezért nem akarok tolakodó lenni és rákérdezni emberek lelki dolgaira a legmélyebb, személyes szinten, mert úgysem fognak mesélni. Maguktól sem és ha megkérdezem, akkor sem. Mondd, miért felszínes az, hogyha beszélgetsz a világban történő dolgokról? Hiszen a világ része vagy. Én is rühellem a médiát, meg a süketelést. Én nem ráerőltetem a mondandómat a másikra, csak beszélek róla, ha azt látom, hogy ez érdekel valakit. Rengeteg emberen segítek, mindig szívesen meghallgatom a bajaikat és önzetlenül állok hozzájuk. Mégsem mondom fel soha nekik, mert akkor sz@rt sem érne. Nem magamért teszem, hanem értük. De szerintem semmi értelme összeülni csak azért, mert mást nem találnak helyettem, és csak azért, hogy közösen hallgassunk. Hallgatni egyedül is tudsz.

ok, igyekszem ebből is tanulni :)