Én szakítottam mégis szenvedek? Mi ez?

eluralkodott rajtad a Szokás Törvénye.

A Változás mindig kényelmetlen, bármilyenről is legyen szó.

Nézd, nem a szerelem miatt van, hanem mert egy barátot

is elveszítettél. Akárhogy is nézzük, ennyi idő alatt

az ember akaratlanul is kötődik a másikhoz. Majd ha

lesz más, vagy a barátaid többet foglalkoznak veled,

akkor elmúlik ez az üresség.

Mi annó 3 évet "húztunk le",a végére a csaj szinte meghibbant,szóval akármit csináltam,nem volt jó.Arra jutottunk,hogy szakítottunk.Utána pokoli lelki gyötrelmeket,és hatalmas krátert,űrt hagyott maga után a hiánya.Ennek lassan két éve.Azóta nincs senkim,bár már nagyon vágyom valakire(nem vagyok az a diszkóbajárós,leszólítós fajta).Nem,nem vagyok ronda se szerintem,egyszerüen így füzi a jóisten,a mindenható odafenn a szálakat.

Azért fáj a hiánya szerintem,mert még nincs meg,ami vagy aki pótolja őt,és nehéz kitölteni azt az időt,amit vele töltöttél.Ha most találnál olyan tevékenységet,aminek értelme is van,és szívesen csinálod(küzdősport,írás,festés,barátnők,haverok[nem tudom,mert az általad eddig írottakból nem derül ki,hogy pasi vagy-e, vagy csaj],valami különleges hobby...),és van mivel lekötni az agyadat,kezedet,esetleg levezetni a benned levő feszültséget,feszkót, akkor idővel enyhülhet a fájdalom,sok idő elteltével pedig e fájó emlék csak egy a homályos régmúltba vesző ködös emlékké szelidül majd.(jaj,ez nagyon költői lett)