Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi történik velem? Úgy érzem, hogy kicsószik a talaj a lábam alól!
A probléma onnan fakad,hogy ideiglenesen nincs munkám és emiatt úgy érzem,hogy értéktelen vagyok.Igaz a háztartást ellátom,de nem érzem magamat hasznosnak egyáltalán.Újabban azon kezdtem el agyalni,hogy a párkapcsolatom sem olyan már ,mint régen.6 éve vagyunk együtt és nagyon szeretem a páromat,de mostanában úgy érzem,hogy nem fordít rám elegendő figyelmet.Lehet,hogy ez csak annak tudható be,hogy mióta nem dolgozom,sokat vagyok egyedül és jobban vágyom arra,hogy törődjön velem,ő pedig sokat dolgozik és mindig fáradt,ezért nincs kedve engem szórakoztatni.
Mostanában úgy érzem,hogy teher vagyok számára.Nem anyagi értelemben,hanem inkább olyan,mintha unná,hogy délutánonként velem kell foglalkoznia.Beszélgetni,szeretgetni stb.Általában igyekszem tudatosan megtartani egy határt,hogy ne lógjak folyton a nyakán és ne legyek unalmas neki,de akkor is rosszul esik,amikor látom,hogy szinte kötelleségszerűen ölelget meg,csak azért,hogy ne nyavalyogjak.Én ezeket mind kudarcként élem meg.Egyre inkább kezdem azt érezni,hogy nem is szeret igazán.Tegnap este volt az utolsó csepp a pohárban,amikor nem akart velem szeretkezni.Ilyen még soha nem fordult elő,a 6 év alatt,ez volt az első eset.Azt mondta,hogy fáradt és rögtön utána el is aludt,én meg végigbőgtem az éjszakát és nem aludtam egy percet sem.Reggel elment dolgozni,én pedig megfogadtam magamnak,hogy mától kezdve nem fogok hozzá közeledni,még csak meg sem fogom puszilni,amig ő nem jön oda.
Nemrég hazaért a munkából.Annyi volt,hogy megpuszilt,aztán evett és lefeküdt aludni.Most alszik,mint a bunda,én meg magamat marcangolom.Úgy érzem nem vagyok elég jó neki,nem szeret már úgy,mint én őt.De az is lehet,hogy ezeket csak bebszélem magamnak,mert a munkám elvesztése óta nagyon magányos és szomorú vagyok.Jól esne egy kicsivel több törődés,amit nem kapok meg,de kierőszakolni meg nem akarom.
Olyan kétségbeesett vagyok,már lassan kezdem azt hinni,hogy ez depresszió.Mit csináljak?Hogy lépjek túl ezeken a dolgokon és mit tegyek,hogy ne legyek ilyen érzékeny?
22/L
Gondolom otthon vagy egész nap egyedül. Ilyenkor bizony az ember kiszakad a társadalomból és jobban igényli a párja gondoskodását is, aki viszont ugye ugyanúgy él mint előtte és ezt nem érti meg. Ez kismamákkal is gyakran előfordul, akik egész nap csak a csecsemő mellett vannak a négy fal között.
Szerintem ha kimozdulnál barátokkal, vagy mielőbb találnál munkát, akkor helyrejönne a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!