Ti hogyan cselekednétek a helyemben?

Majdnem egy hónapja szakítottam életem első komolyabb szerelmével, akivel több évig voltunk együtt (már pár hónapja a vőlegényem is volt). Az indokok nagyon lerövidítve, a teljesség igénye nélkül: mivel neki is én voltam az első komoly kapcsolata állandóan más lányokról álmodozott (ezt nem győzte a tudomásomra hozni), majdnem meg is csalt, bennem csak a hibát látta, mindennel fel tudtam idegesíteni, sokat volt bunkó, rengeteg gátlást és félelmet kiépített bennem, sok dologban különböztünk (pl. alapvető hozzáállásunk az élethez, én az örök optimista, ő a végtelenül pesszimista "minden sz*r"), több éves kapcsolat után sem volt hajlandó összeköltözni etc., summa summarum, bármennyire is fájt, de szakítanom kellett. A szakításunk óta 180 fokos fordulatot vett, én vagyok az egyetlen, aki érdekli, rájött mekkora idióta volt, most már kedves, romantikus, összeköltözne, minél előbb elvenne, optimista stb. Sajnos még mindig szeretem, de egyszerűen nem tudom elfelejteni azokat a dolgokat, amiket ellenem elkövetett az évek alatt. Ti mit csinálnátok a helyemben? Megpróbálnátok elfelejteni a múltat, és visszamenni hozzá, vagy semmiképp sem kezdenétek újra, mert ennyi mindent nem lehet elfelejteni? Mi a helyes döntés?