Természetes ez az érzés?

Eléggé összetett, kérlek olvassátok el.

16 éves lány vagyok. Sok fiú tetszett idáig, de akik nagyon, az eddig 3 volt.(plusz most még a barátom). Az a 3 plátói volt.

Sokszor ahogy rájuk néztem éreztem, hog Ő az, aki kell nekem, hogy valamiért különlegesek a szemembe.

A mostani barátommal ez a 2. éve, hog egy iskolába járunk, de eddig észre se vettem....mikor megismerkedtünk akkor figyeltem fel a személyiségére, meg, hogy sokat foglalkozott velem, majd rá egy hónapra jöttünk össze, és már három hónapja járunk. Kezdetben csak rá gondoltam, de aztán éreztem, hogy ez nem jó, mert nem vagyok "független" és még rengeteg fiú tetszik. MAjdnem szakítottunk emiatt, de azt meg nem tudtam megtenni, mert akkor amiatt lettem volna ki....AHogy telt az idő, egyre erősödött bennem az érzés. De néha ígyis belém nyilal, hogy ki kellene élnem magam. Ugyanakkor ha nincs velem sírnom kell, rosszul vagyok, és szomorú egész nap. Ha nem figyel rám akkor is, ha találkozok vele görcsbe van a gyomrom. Ha nincs velem csak akkor gondolkozom ilen fura dolgokon, ha vele vagyok minden szép és jó.

Mi lehet a baj velem? Túl sokat gondolkodom?:D