Teljesen összezavarodtam, mit tegyek?

Tudom, hogy nem vagyok egy átlag normális ember, ezért teszem fel itt a kérdésemet.

23. életévemhez közeledve kicsit összezavarodtam. Körülöttem mindneki boldog(?) párkapcsolatban él, vagy ha nem is, akkor arra törekszik, hogy legyen valakije. A többség már a 2-3 barátnőn van túl.

Ennek ellenére én teljesen boldognak érzem magam úgy, hogy még csak csókolózni sem volt alkalmam.

A lányokat megnézem, de úgy vagyok vele, hogy szép-szép, de nem kéne.

Már-már be is beszéltem magamnak, hogy így fogom leélni az életem, de akkor mindig előtör belőlem a kisördög, hogy a standard család az nem ilyen. Az ember társas lény, kell egy partner a teljes boldogságoz. Ilyen és ehhez hasonló sztereotípiákat suttog a fülembe és teljesen elbizonytalanít. ( nem vagyok skizofrén. :) )

Szerelmes még sosem voltam, nem is kívánok az lenni. Ugye az okos ember más kárából tanul és láttam én már nem egy ismerősömet olyan szinten negatív irányba változni, hogy nem hittem a szememnek. Ehhez ráadásul társult még egy durva, saját magát porig alázó magatartás is. Úgyhogy köszönöm én ebből nem kérek.

Igazából nem is tudom, hogy miért írtam ezt le. Hónapok-évek óta minden nap ezen töröm magam és még nem jutottam egyről a kettőre. Rossz, hogy mindig előtör belőlem ez az ambivalens érzés.