Mit gondoltok, bennem van a hiba?

Amikor megismerkedtem a párommal, a barátja kitalált rólam különböző sztorikat, amiről ügybuzgón mesélt a páromnak (később néhány sztorira azt mondta, hogy csak viccelt). Ő természetesen végig is hallgatta. Különböző kérdéseket is tett fel neki. Miután tudomásomra jutott az egész, nagyon rosszul érintett, hogy a párom nem állt ki kellőképp mellettem. Ez alatt azt értem, h szavakkal nem "állította félre", hogy ne avatkozzon a dolgainkba. Természetesen ők azóta is barátok, de köztünk azóta megváltozott minden. Azt várná a párom, hogy vele is úgy bánjak, mintha mi sem történt volna. Járjunk el együtt szórakozóhelyekre, holott a "barát" úgy tesz, mintha nem is ismerne engem, mikor találkozunk az utcán. Az illem legalapvetőbb fogalmával sincs tisztában - hogy köszönni szokás.

A párom nem ért velem egyet abban, hogy nem akarok elmenni velük sehova, ha a barát is jelen van.

A kedvesem minden haver barátnőjének megadja a kellő tiszteletet. Az ő barátai azonban semmibe vesznek. Aztán a párom nem érti, hogy miért így gondolkodok, mondván, hogy nem velük, hanem vele mennék.